HTML

Orshee's Traineeship - Brno 2007/08

Preisz Orsolya vagyok, nemrég töltöttem be a 22. életévem :) Ebben a "naplóban" szeretném megosztani az AIESECes szakmai gyakorlatom minden kihívásokkal és örömökkel teli pillanatát. Egy évig leszek távol Brno-ban, Csehország második legnagyobb városában... Klassz lesz! Who rocks the house???? :) :) :)

Friss topikok

Linkblog

Mivel is foglalkozom ? - szívem csücske ankdoták :) na meg persze a fekte leves... :)

2007.10.08. 00:10 orsiborsi

Hát igen.. a blogomat nem ártana frissíteni, mert szegényke baromira nem up-to-date...

Nagyon sajnálom, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem hallattam amgamról, de az elmúlt időszakban nagyon nagy volt a hajtás pajtás, sokszor este 10-11ig dolgoztam, hétvégente meg inkább aludtam, vagy partiztam, hogy aztán köv. héten újabb kihvásokkal nézzek szembe…


Hogy mivel is foglalkozom pontosan? (Ehhez először is egy kis magyarázatot fűznék, hogy mit csinál a cég, ahol a traineeshipemet töltöm. Infosys Business Process Orutsourcing vállalat, ami azt jelenti, hogy egy másik vállalat (jelen esetben Johnson Controls = JCI) megbízta Infosyst, hogy végezze el azt a feladatot (könyvelést), amely nem tartozik szorosan a vállalat profiljához (JCI műszaki berendezéseket, egyéb IT kütyüket gyárt) – ez neki nagyon megéri, hiszen szakképzett munkaerő lényegesen olcsóbban végzi el a munkát helyette. Februárban bízta meg Infosyst JCI, szóval ez egy új, alakulófélben lévő projekt, amelynek keretében JCI szép lassan átadja az összes tudást és munkafolyamatot, amit ők végeznek, hogy aztán Infosys képes legyen elvégezni egyedül. Jelenleg három könyvelési részlegből egy Accounts Receivables=AR Brüsszelben van (JCI), míg  az Accounts Payables= AP és a General Ledger = GL itt, Brnoban található. Én a GL részlegnél dologzom, amely "koordinálja" és összefogja a másik két részleg AP és AR munkáját. Ez nagyon szoros együttműködést követel.

Továbbá nyelvi területek szerint teamekre vagyunk osztva, én Nagy-Britannia csapatban vagyok, tehát Johnson Controls brit egységének pénzét kezelem.

Egy átlagos napom úgy néz ki, hogy reggel kilenctől kb. este hétig dolgozom (szerződésem szerint fél hatig…). Minden nap megkapom a banktól az egyeztetésre szolgáló folyószámla kivonatot, amit aztán feldolgozok. Egyeztetem a befolyt fizetéseket és a jóváírt követeléseket... Ez elég összetett folyamat. A legnehezebb időszak a hó végi pénzügyi elszámolás és zárás. (24-től köv hónap 5-ig – két hét). Ilyenkor rengeteg kimutatást kell készíteni, meg valahogy elérni, hogy a vállalatközi pénzügyi műveletek simán menjenek...(általában valamelyik félnél tuti, hogy mást mutat a mérleg, ilyenkor ezt orvosolni kell –újabb egy hét.)
Meglepő módon tetszik a pénzügy, tök érdekes, meg persze minden új…és minden nap tanulok valami újat, és az apró kis mozaikkockák kezdenek összeállni egy nagy egésszé...
Ez jó érzés. Meg igazán nem unatkozom, mert egyrészt nagyon szeretem a kollégáimat (átlag életkor 24-32 év), jó a légkör, és ez szerintem az egyik legfontosabb dolog a munkahelyen.. mert még ha napi 8-10 órát dolgozunk, az idő elszáll, mert ugratjuk egymást és neetünk..
Az meg hogy pl. az AR részlegünk Brüsszelben van, így ha valamit el kell intéznem, (pl. számlamásolatot kérnem), akkor fel kell őket hívnom, vagy a cég belső chat hálózatán elcsípnem őket... pl. most pénteken az egyikükkel (Els Hens, 24) egész jó beszélgetésbe bonyolódtunk, hogy ki mit tervez a hétvégére, pl. megtudtam, hogy van egy kiscicája..és megígérte, hogy küld képet róla... a másik AR kontaktom, Max, aki kb. 40 éves ausztrál brit származású, fergeteges humorral megáldva, - mindig meg tud nevettetni.

Hónap végi záráskor általában jönnek páran supportálni minket a büsszeli GL temaből Amanda, Saioa, Gunter, Jan, Rufino, Benoit, Redouan, Olivier). Ez jó, mert legalább több lehetőség van megismerni azokat az embereket, akikkel aztán napi kapcsolatban állunk. Így könnyebb együtt dolgozni. Na meg persze nyelvet tanulni... franciát, meg hollandot/flamandot..

A legjobb az, amikor tudom, hogy milyen nemzetiségű az emberke, akivel kapcsolatba kell lépnem, mert olyankor általában az anyanyelvén próbálom köszönteni, stb. (ezt meg tudom játszani olaszul, spanyolul, németül, hollandul, csehül, franciául…szóval tanulok... :))) Egyik nagy élményem, amikor fel kellett vkit hívnom Hollandiában, és úgy vette fel, hogy Goedemorgen..bla bla.. (Jó napot...bla bla bla..), én meg tudtam válaszolni hollandul..aztán persze átváltottunk angolra... :P

Két héttel ezelőtt Amanda és Gunter jött segíteni minket egy héten kersztül, munka után elmentünk közösen vacsorázni, koktélozni, dumácsizni. Ők kb. 4 éve dolgoznak JCI-nak, nagyon nagy szakmai tudásuk van, és nagyon segítőkészek. Előző héten Redouan és Olivier voltak itt. A szomorú dolgo azonban az, hogy ahogy telnek a hónapok, egyre evesebb ideig jönnek, és rövidebb ideig maradnak, hiszen egyre többet tudunk , ahogy tanulunk tőlük. Azonban rengeteg még a fehér folt…

Ugyanakkor napi kapcsolatban állok JCI (mint outsourcing megbízó) Nagy-Britanniával részlegével is. Rengeteg minden fájlt ott készítenek el, amit aztán nekünk kell feldolgozni Brnoban.

Mostani záráskor este fél kilenckor fel kellett hívnom Terry Walkert N-Br, ban, mert az egyik fájl hibás volt, és meg kellett kérnem, hogy javítsa ki (határidő aznap este volt). Szóval felhívtam, éppen irodán kívül tartózkodott, vacsorázott. Kérdezte, hogy meddig maradok az irodában, mondtam, hogy csak negyed órát, mert kilenckor le szeretnék lépni…a hűtőm üres.. Kérte, hogy várjam meg, rohan vissza az irodába… szóval vártam negyed óra múlva csörgött is a telefonom, kijavítottuk a hibát, milliószor megköszönte a türelmemet, hogy megvártam. Másnap reggel chaten rám köszönt, megkérdezte, hogy sikerült e bevásárolnom, meg hogy vagyok…kb. minden nap beszélgettünk azóta, főleg, amikor előző hétvégén dolgoznom kellett, és szombaton kb. egy órát chateltünk. Megtudtam, többek között, hogy van egy kutyája, Benji, és hogy a Heathrow reptéren is chief accouant… az ilyen dolgok segítenek át a kemény napokon.

Vagy amikor fel kellett vennem a kapcsolatot az egyik brit „nagyfőnökkel”, és nehéz volt eldöntenem, hogyan is kezdjem a mondandómat, mert két előző nap írtam neki egy emailt, és nem válaszolt, pedig nagy szükségem volt a válaszára…szóval a chatet választottam (este 7 óra tájt járt az idő). Kövtkező beszélgetés zajlott le közöttünk:

-          Hello Alexander, hogy vagy?

-          Haldoklom…

-          Megértem…

-          Légyszives, ha a temetésemre eljössz, akkor hozzál nekem virágot..

-          Melyik virág a kedvenced?

-          (nem válaszolt vagy 5 perig), szóval folytattam: Igazán nagyon sajnálom, de lenne egy kis kérdésem számomra, tudom, hogy minden egy kis kérdéssel kezdődik, de nagyon fontos lenne..Szabad kérdeznem…?

-          Neeeeeeeeem J J J Most jelenleg más a prioritás számomra, de holnap reggel az első dolgom lesz az emailedre válaszolni, rendben? Amúgy nagyon szeretem a színes rózsát –pirosat, sárgát és kéket.

-          Rendben, akkor viszek párat a hosszúszárúakból.

-          Köszönöm szépen, de ha már ott vagy, akkor légyszi ejts pár könnycseppet is értem.

-          Rendben, majd megpróbálok, de tudod mit, jelenleg sírok, mert nagyon megnevettettél. Köszönöm.

 

Szóval van egy pár aranyos anekdotám…hogyan vészeljük át a stresszes időszakokat.

Másik kedvencem, amikor 3 órán át dolgoztam együtt Ruth-tal (UK), mert az egyik fájl rengeteg hibát tartalmazott, és együtt dolgoztunk a kijavitásán. Én nagyon türelmes voltam vele, szegény egyfolytában bocsánatot kért, mondtam, hogy semmi baj, kijavítja a hibát, és megoldjuk a helyzetet, ez a lényeg. Az együttműködés végén megkérdezte tőlem, hogy lennék e a „kedvenc GL” kapcsolattartója. Persze, hogy igent mondtam. Másnap este kilenc tájt, amikor még mindig az irodában voltam, Ruth rámköszönt, megkérdezte, hogy mennek a dolgok, elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy ő most otthonról dolgozik, itt van mellette a kutyusa, küldött róla fényképet. Ez idő tájt Gunterrel dolgoztam együtt, és teljesen le volt sokkolódva, hogy milyen jó kapcsolatot sikerült kiépítettem, ilyen hamar. Azóta is rendszeresen beszélgetünk Ruthtal, előző vasárnap, miközben dolgoztunk, megvitattuk az élet nagy kérdéseit…

 

Összegezve, az elmúl két hónapban rengeteget dolgoztam, legutóbb meg is dicsért a főnököm, mert kb. 10 nagyon fontos telefonhívást kellett elintéznem (Mexikótól Hollandián át Szlovákiával, mindenkivel beszéltem... - ráadásul PWCtől jöttek auditorok ellenőrizni minket, és ezzel nagyon jó benyomást keltettem bennük. Szóval Arvind, a GL részleg vezetője írt egy emailt, megdícsérve azt a lendületet és lelkesedést amivel a hívásokat lebonyolítottam, berakta CC-be az egész részleget, meg a managert is…nagyon jól esett.

 

Na de jöjjön a fekete leves…

Múlt hét kedden a zárás közepén egy számomra új munkafolyamatot kellett megtanulnom. Nagyon nagy volt a stressz, mert a határidő aznap volt, igyekeztem e lehető legjobban végezni a feladatom, de sajnos nem ment teljesen a koncentrálás 12 órán keresztül, így becsúszott egy baki: elfelejtettem egy fájlt bementeni egy mappába, ahol tároljuk a feldolgozott anyagokat.

 

Másnap reggel, amikor megérkeztem, köszöntöttem Andreeát, a team leaderemet, de nem köszönt vissza. Gondoltam elfoglalt, ezért bekapcsoltam a gépe, stb. majd 10 perc elteltével sem történt semmi, gyanítani kezdtem, hogy valami baja van, vmi nem stimmel.

Megkérdeztem, hogy mi a baj? Közölte velem, hogy tegnap hibáztam, és emiatt neki reggel 7-kor be kellett jönnie, hogy kiderítse melyik fájt nem mentettem el, mert emiatt ő is feldolgozta ugyanazt még egyszer. (A hiba amúgy nem végzetes, könnyen orvosolni lehet, csak az idő a problémás, mert nem tudtuk, pontosan melyik fájlról van szó). Mondtam, hogy borzasztóan sajnálom, szeretném helyrehozni a hibámat, megkérdeztem, hogyan tudnék segíteni? A segítségemet elutasította, és mondta, hogy majd ő egyedül megcsinál mindent…újabb 10 perc elteltével megkérdeztem, hogy akkor mi a terv mára, ki mit csinál? Erre emelt hangon közölte velem, hogy számomra nincs semmi feladat, menjek le a pihenőszobába nézegetni az emailjeimet úgy pár órán keresztül.

Teljesen ledöbbentem, és nagyon rosszul éreztem magam. Írtam neki a belső chat programunkon,  hogy tényleg nagyon sajnálom, hogy hibáztam és kellemetlenséget okoztam neki, de vissza sem írt semmit. (mellesleg egy 4 személyes asztalnál ülünk, egymást bámulva).

Majd reggel szép sorban megérkeztek a többiek, és amikor a román munkatársak megjöttek, Andreea elkezdett nekik panaszkodni rólam románul – mindezt előttem!!!

Baromira kiborultam, hiszen tudtam, hogy rólam van szó, hogy engem szid, pár szót meg is értettem (az olaszom miatt). Nagyon nem volt szép dolog tőle, hogy olyanoknak szid akik csak most érkeztek, és azt sem tudják, hogy mi a helyzet, ráadásul egy számomra idegen nyelven – lehetőségem sincs arra, hogy megvédjem magam!!! És mindezt az orrom előtt!!!!

Közben a többiek meg téged néznek…

Írtam Ginának chaten, hogy a barátnőm vagy, légyszi fordítsd le, hogy Andreea mit mondott. Gina visszaírta, hogy Andreea nem tud bennem megbízni, mert hibáztam. Na ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert szerintem ez egy nagyon komoly mondat, és ilyet az ember csak akkor mond, ha jól megalapozott oka van rá…mellesleg ő is hibázik, mint mindenki. De a legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy a „a hátam mögött mondta az orrom előtt” másoknak.

Muszáj volt kimennem a mosdóba és sírnom egy picit, mert túl nagy volt a nyomás és nagyon igazságtalannak éreztem a helyzetet. Ráadásul nem tudtam, hogy mit csináljak, hiszen nagyon szarul érzetem magam, mert hibáztam, és kellemetlenséget okoztam másnak, a segítségemet meg visszautasította. Ráadásnak meg amúgy is nagy a nyomás a munka miatt.

Mindegy, összeszedtem magam, visszamentem, és elkezdtem dolgozni, hiszen elvégezendő feladat volt bőven, még ha nem is beszéltük meg.

Közben írtam Gunternek chaten, hogy baromi pipa a csaj, és hogy mennyire szarul érzem magam, de mondta, hogy ne törődjek vele, mert Andreea mindig dühös mindenkire, ami nem jó attitűd…

13 órát dolgoztam aznap úgy, hogy Andreea egész nap hozzám sem szólt, köszönés nélkül ment el.

Este 11-kor, amikor beestem a lakásba, a lányok épp horror filmet néztek, kérdezték, hogy nincs e kedvem csatlakozni, mondtam, hogy most kihagynám, mert a napom elég szörnyű volt így is. Rossz volt úgy lefeküdni aludni, hogy nem tudtam kibeszélni magamból, hogy mi történt…rossz éjszakám volt.

Másnap szerencsére reggeli közben sikerült a lakótársaimmal megosztanom a problémámat, elmeséltem nekik, hogy mi történt. Eléggé felháborodtak ők is, és Marco kérdezte, hogy beszéltem e managerrel. Mondtam, hogy nem. Az olasz lakótársam közölte, hogy márpedig beszélnm kéne Irisszal (manager) mindenképpen, és meg kell tanulnom megvédeni magam a munkahelyemen.

Kérdeztem, hogy vajon min változtatna a helyzeten, ha beszélek Irisszal, mit tud tenni, hiszn Andreea tudni fogja, hogy én panaszkodtam neki, és mi lesz, ha még olyanabbul viselkdik majd velem?

Minden esetre elgondolkoztam a dolgon, hiszen a megoldást kerestem.

Mikor megérkeztem, szerencsére Andreea még nem volt bent, ennek valahogy örültem. Gunter megkérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam. Mondtam, hogy nem valami jól, és elkezdtünk beszélgetni a szituációról, meg egyéb kisebb helyzetekről, amik történtek az elmúlt 2 hónap során... végül megkérdezte, hogy beszéltem e Irisszal? Mondtam, hogy nem. Mondta, hogy márpedig kéne, már ő is akart vele beszélni Andreeáról, ahogy viselkedik és beszél az emberekkel (mert mindenkivel parancsolgatós és arrogáns hangnemben beszél, sokszor megaláz embereket – pl. egy cseh srác a teamünkből előző héten felmondott – az egyik ok Andreea volt).

Miután egy órán belül ketten is ugyanazt tanácsolták nekem, felkerestem a mangert, és kértem, hogyha valamikor lesz 5 perce, akkor szánja rám, mert valamit meg szeretnék vele beszélni.

Ebédidő tájt fogadott is, leültünk az irodájában beszélgetni. A mondanivalómat azzal kezdtem, hogy a UK team atmoszférájáról és Andreeáról lenne szó, arról, amilyen stílusban beszél hozzánk Majd elmeséltem neki mi történt kedden, hogy hibáztam, és hogy mi volt team leaderem reakciója, meg hogy ma reggel is amikor megérkezett nem beszélt hozzám egy órán keresztül, csak akkor, amikor megkérdeztem, hogy akkor ki mit csinál…

Majd azzal folytattam, hogy minden reggel fel kell tennem ezt a kérdést neki, és ez a szituáció számomra nem megfelelő, hiszen, a team lead feladta, hogy beossza a és megszerezze a munkát, nem pedig az enyém.

Továbbá egyáltalán nem kommunikál velünk, sosem tudjuk, hogy mit csinál a másik, nem kapok információt, hogyan állunk a zárási folyamatokban. (Így elég nehéz csapatban dolgozni..)

Végzetül elmondtam, hogy én maximálisan megadom neki a tiszteltet, mint emberi lénynek, de úgy is, mint team leaderemnk, de nem érzem, a tisztelet megadását a részéről – értem alatta a hangnemet, a stílust és a team atmoszférát, amit megteremt. Mondtam, hogy ez nem csak engem érint, hanem másokat is.

Iris végighallgatott, néha kérdezett és jegyzetelt. Majd a égén összegeztük a problémát, és a megoldást abban látta, hogy beszélni fog Andreeával, megkéri hogy delegáljon és kommunikáljon többet, beszéljük meg, hogy ki milyen fix felelősséggel6feladatokkal bírjon, és végül de nem utolsó sorban, hogy viselkedjen kedvesebben másokkal.

És ha a jövőben a meeting után Andreea bármi igazságtalanságot elkövet ellenem, azonnal forduljak hozzá és mondjam el.

A nap folyamán nem beszéltünk egymással. Olyan négy óra tájban lehetett a meetingje Irisszal, mert egy órán át távol volt, és 5 óra fele amikor viszajött megkérdezte, hogy MIT CSINÁLOK???? /hehehe…kicsit vicces, nem? Azt hiszem nem szorul magyarázatra..

Mondtam, hogy ezt meg azt..aztán ennyi, elmenetelkor kipréselt magából egy viszlátot.

Másnap reggel teljesen véletlenül találkoztam Irisszal a buszmegállóban, kérdztem, hogy beszélt e a team leaemmel. Mondta, hogy igen, és hogy Andreea teljes mértékben meg van elégedve a munkámmal, én egy kiváló munkaerő vagyok, bla bla bal..bullshit...

Volt egy olyan érzésem, hogy a manager azt hiszi, hogy a konfliktus csak kettőnk között létezik.

 

Csakhogy ez koránt sincs így. A UK teamnek van egy másik két főből álló egysége, azonban ők teljes mértékben elutasítják Andreeát, mint team lead. Az Accounts Payables részleg team leaderje nem kommunikál vele. Például előző hét pénteken Lenka, AP team lead nekem jelentette, hogy lezárták a pénzügyi évet, és megnyitották az újat… meg hasonló esetek..

 

Reggel, mikor Andreea megérkezett, letett az asztalomra egy sárga labdát. Megkérdeztem, hogy mi ez, miért kapom? „Stressz labda”, gondoltam szükséged van rá. …Valahogy nagyon ironikusnak találtam a helyzetet, megkérdeztem tőle „Köszönöm szépen, és neked milyen színben van???” Kicsit megleptem a kérdésemmel, és nem nagyon reagált rá…de engem nagyon felbosszantott, mert kb. az egész úgy festett, mintha minden az én hibám lenne, és én vagyok túl stresszes…

 

A sztori ezzel nem ért véget…ezen a hét kedden felajánlotta, hogy menedzseljem két pici York egységet (amit eddig az a cseh srác vezetett, aki felmondott), mondván, hogy szeretné, ha megtanulnám a zárási folyamatokat is…egy óra gondolkodási időt kértem, majd elfogadtam az ajánlatát, mert ez azt jelenti, hogy nem kell vele szorosan, napi szinten együttműködnöm…és vice versa…

Ugyanakkor nem vagyok teljesen happy és elégedett, mert alapjában véve nagyon szeretek Nagy-Britanniával foglalkozni, és nagyon sok jó kapcsolatot építettem ki az ottaniakkal…

Mindenesetre holnaptól átveszem Yorkot, és meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok…

 

A sztorihoz az is hozzátartozik hogy a héten kedves próbált hozzám lenni, minden nap megkérdezte, hogy megyünk e együtt ebédelni, vagy elvigyen e kocsijával a városba, de mindannyiszor sikerült valamilyen kifogást találnom…Nem szeretnék tőle elfogadni semmit, sem pedig barátkozni vele… nálam leszerepelt…

 

Mit is csinálok a szabadidőmben?

Fuh, hát voltam balett előadáson, Rómeó és Júliát néztük meg..

Hatalmas céges PR rendezvény volt egy hajón megszervezve, ami nagyon jó olt, mert volt kaja, meg élő zene, és a hajó két órán keresztül körbe”úszta” a tavat.

 

Minden hétvégén pénteken és/vagy szombaton bulizunk, hatalmas trainee partyk vannak (általában valakinek a szülinapját ünnepljük, vagy bulizunk egy hatalmasat, mert valaki távozik, és utoljára muszáj egyet közösen mulatni). J

Tegnap volt egy hatalmas búcsú party, mert Alessandrro és Lorena gyakorlata véget ért. Nagyon fognak hiányozni, mindkettőjüket nagyon kedveltem. De remélem tartjuk majd a kapcsolatot.

De volt grill party, vagy csak part csak úgy, mert miért is ne.. ilyenkor általában valakinek a lakásán gyülekezünk…25-30 ember a világ minden tájáról (spanyol, görög, török, olasz, holland, dán, ír, brit, amerikai, venezuelai, kolumbiai, cseh, román, lengyel, bolgár, indiai stb.) együtt bulizik, nevet, táncol…egyszerűen leírhatatlan érzés…ennyi különböző náció, kultúra, és mind megfér egymás mellett. :)

 

Ha meg nem bulizom, akkor meg bevásárolok, vagy alszom…néha ezt is kell. :)

 

Hát ennyit dióhéjban.

Jó tanácsokat és túlélési tippeket szívesen fogadok… :) :) :)

4 komment

Fergeteges két hét eseményei

2007.07.24. 00:08 orsiborsi

 

 

Már több mint két hete, hogy nem írtam. Szerencsére nagyon izgalmasan és mozgalmasan telt az idő, rengeteg mesélni valóm van, bár lehetetlen mindent leírni. J

 

Hétfőn (2007-07-09) végre elkezdődött a „betanításom”. Reggel odamentem Roberthez, aki Great- Britanniáért felelős, hogy hello, itt vagyok, és szeretnék elkezdeni dolgozni. Mint kiderült, mostantól kezdve együtt fogjuk kezelni az egységet. Eddig egyedül ő igazgatta az egész blokkot (ami mellesleg a legnagyobb egység), csakhogy pár hete felmondott, és két hónap múlva itt fog hagyni minket. Addig is nagyon sok mindent kell még megtanítania nekem. J

Nem egyszerű a Cash management, amit nap mint nap csinálok, de Robert nagyon jó tanár, és roppant türelmes. Én meg egyfolytában kérdezek. J Még minden új, és minden nap tanulok valami újat. Lassan ugyan, de kezd összeállni a kép.

 

2007-07-12 Szerda

 Munka után hirtelen ötlettől vezérelve legalább 18 emberkével együtt beültünk egy pubba beszélgetni és sörözni. Nagyon jó volt a hangulat, és remek alkalom volt, hogy újabb emberekkel ismerkedjek meg a cégtől. Most már kezdem magam jobban érezni, mert JCI-nál kb. 60-an dolgozunk, és emiatt nem ismerek mindenkit személyesen.

Másnapra csapatépítést szervezett az egység, és abból a a három órából, amit együtt töltöttünk jó kis „pre-team building” kerekedett. J Rengeteg csehekkel és franciával beszélgettem.

 

2007-07-12 Csürötök

 Nagyon kimerítő napom volt, és csak az éltetett, hogy pár óra múlva együtt elmegyünk, és lazítunk egy kicsit. (Számomra nagyon fárasztó, hogy egész nap koncentrálnom kell, minden egyes percben ezres vagy milliós (euró) összegekkel dolgozom, és ez folytonos precizitást és odafigyelést követel).

 Igaz, nem mindenki vett részt a team buildingben, de így is voltunk vagy negyvenen. Először gokartozni mentünk. Mindenki be volt zsongva, hiszen akinek már volt alkalma vezetni ezt a kis kocsit, az azért; aki (mint pl. én is) még nem próbálta ki, az meg azért reszketett, hogy vezethessen. J

A pályán egyszerre 6 kocsi száguldozhatott 10 percen keresztül. Bevallom, én nagyon izgultam, mert még nem vezettem autót sohasem, és kicsit féltem, hogy nem fogok tudni majd elindulni, és az nagyon ciki lenne… de szerencsére sikerült kiállnom a járgányommal, és elindulnom. Nagyon klassz volt vezetni…az első 10 másodpercig, amikor is nekimentem a falnak. J Sajnos a kocsit nem rám tervezték, a pedálok túl messze voltak, nem igazán tudtam elérni és nyomni a pedálokat. De nem hátráltam meg, és újból és újból nekilódultam.. a végére egész jól belejöttem.. és csak kb. 9-szer mentem neki valaminek…a gokartos srác már nagyon ideges volt rám, mert, ha az ember ütközik, akkor neki kell segítenie visszaállítani a járgányt a pályára, mert nincs tolató funkció. Sebaj. Nagy élmény volt, mert amikor épp nem mentem neki semminek, akkor nagyon jó volt suhanni. J

Megjegyzés: A srácok azóta is ugratnak a vezetési stílusom miatt…

Megjegyzés2: Másnap tenyérnyi lila-zöld foltokkal volt tel mindenki, nekem kb. minden végtagomra és a hátamra is jutott egy, a vádlimra egy tenyérnyi…este jegeltem…

 

A verseny után beültünk egy étterembe. Egy nagyon hosszú asztalhoz ültünk. (A menüt már napokkal előtte kiválasztottuk.) Fantasztikus volt a kaja, én borban pácolt csirkét választottam paradicsommal és olívabogyóval, de volt még hal, és brokkolival és sajttal töltött disznóhús is.Mindenki beszélgetett a mellette és vele szemben ülővel. Szóval kovácsolódott a csapat. J

 

2007-07-13 Péntek

 Már nagyon vártam ezt a napot (péntek 13! Ide vagy oda), mert Edit, a gimis barátnőm ezen a napon érkezett meglátogatni, és itt töltötte a hétvégét.

 Munka után találkoztam Edittel a főpályaudvaron. Ő már 4 órája megérkezett, és bejárta Brno szívét. Nagyon örültünk egymásnak, nagyon jó volt találkozni!!!!! J

 Kicsit sétálgattunk még a főutcán, közben benéztünk pár boltba, meg ment közben összefutottunk Marcoval.

 Később láttunk az égen 3 léghajót, nagyon szépek és színesek voltak! J

 A lakásba érve bemutattam Editet Iwonának, majd együtt nekiláttunk vacsit készíteni, ami nagyon klasszra sikerült. Majd késő estig dumcsiztunk.

 

2007-07-14 Szombat

 Edittel és Iwonával prágai látogatást terveztünk, azonban a busz (student agency) megtelt, és csak Vasárnapra tudtak jegyet adni. De nem bánkódtunk sokáig, hanem, elmentünk a kapucnis szerzetesek kriptájába, hol rengeteg szerzetes és nemes ember mumifikált holttestét lehet látni. Hátborzongató volt.

Utána beültünk egy kávézóba, és nagyon örülünk az életnek. J Ahogy ateraszon szürcsölgettem a kávémat, teljesen úgy éreztem magam, mintha nyaralnék… ha úgy vesszük, azt is tettem. J

Kis pihenőnk után felmásztunk Brno nevezetesésségéhez, Petrov templomhoz, amit kb. a város minden pontjáról lehet látni, és vica versa, onnan látni lehet az egész várost. Amikor ott jártunk éppen esküvőnek lett vége, a mennyasszony ruhája nagyon szép volt.

 Innen a tó felé vettük az irányt és h hajóval elmentünk egész Veveri várig. A vár fent van egy kisebb hegy tetején, szóval felmásztunk oda, és kirándultunk egy kicsit.

 Mikor este 8 fele hazaértünk, MArco szólt, hogy egy órán belül megérkezik a régóta várt török lakótársunk: Duygu.

 Kilenckor meg is érkezett egy törtök AIESECessel (aki most itt LCVP CEEDER), Alival.

Rögtön megkedveltem mindkettőjüket. Duygu nagyon vidám és pozitív, energikus teremtés, nagyon örülök, hogy megérkezett. J

 Marco főzött egy kis italian pastát az újonnan érkezett tiszteletére, és nagyon klasszat főzött.

Duygu hozott nekünk török édességet, és törtök nemzeti italt (Raki), szóval nagyon jól el voltunk látva! J

 Fantasztikusan jó volt a hangulat, egészen egyig beszélgettünk, majd a többiek még elmentek partizni, de én inkább lefeküdtem aludni, mert másnap nagyon korán keltünk, hiszen a buszunk reggel 9-kor indult Prágába. J

 

 

 

2007-07-15 Vasárnap

 Prága most is varázslatos volt. Edittel szerettünk volna minden helyre elmenni, felidézve a hat évvel ezelőtti prágai osztály kirándulásunkat. Persze nem lehet mindent megnézni egy nap alatt, de a számunkra fontos helyeket így is bejártuk. J

A buszunk nem mssze tett l minket a cntrumtól, így a lőportornyon át a Reprezentációs házon keresztül hamar eljutottunk Prága szívébe. Bejártuk az egész óvárost, városházastul, Orlojostul, majd áthaladtunk a Károly-hídon (persze hogy kívántunk egyet),

A prágai várból gyönyörű volt a kilátás, de felmásztunk a Szt. Vitus-székesegyház egyik tornyába (azt hittük, sosem érünk fel), ahonnan a kilátás még jobb volt- megérte a küzdelem, felmászni. J

Innen ellátogattunk még a zsidó-negyedbe, sajnos a zsidó temető már zárva volt, pedig nagyon megrázó élmény a rengeteg sírkő látványa pár négyzetméteren.

 Este fele nagyon éhesek voltunk, és szerettünk volna valami igazán cseh nemzeti kaját enni, de nem nagyon találtunk számunkra megfelelő éttermet. Elég lehangoltak voltunk, és farkas éhesek. Végül egy törtök fast foodnál kötöttünk ki. Én pl. gyrost ettem. A tulajdonos nagyon jó fej volt, és csinált nekünk frissítő teát mentalevelekkel. Ettől a kedves gesztustól ismét megvidámodtunk, és újult erővel sétálgattunk tovább Prága utcácskáin. J

 

2007-07-17 Hétfő

 Edit hétfő délután utazott haza, de előtte még közösen megebédeltünk a kantinban, és csináltunk pár közös fotót. J

 

2007-07-18 Kedd

 Kiderült, hogy Robert helyére egy román lány, Andrea jön, és majd ő lesz a „team leaderem”.  J Szimpinek tűnt, és van humorérzéke.

 Ez a nap nagyon viccesen alakult, mert kiderült, hogy, valaki UK-ben elveszítette a belépő kódot a rendszerbe. Ez azt jelenti, hogy nem tudják a britek elküldeni nekünk a napi banki kimutatást, így nem tudjuk feldolgozni. Ez azt jlenti, hgoy következő héten két hétnyi munkám lesz. J

Ráadásul köv. héten a zárás kezdődik, és Robert Spanyolországban nyaral… yehaaa J

Izgis lesz, izgis lesz! J Talán Arvind csinálja  azárást (hiszen én még egyet sem csináltam), és nekem „csak” a cash managementet kell csinálnom (két hetes adagot), és ott van Andrea, akinek van számviteles háttere, de ugyanúgy az elejétől meg kell tanulni a rendszereket kezelni és a folyamatokat átlátni, szóval jelen pillanatban többet tudok, mint ő…bár ez nem jelent túl sokat..

Munka után Ali és Duygu török ételeket főztek, és rengeteg embert hívtak meg. Nekem nagyon tetszett az este, isteni volt a kaja. Volt paradicsom leves, amibe reszelt sajtot tettünk, meg padlizsán, töltött paprika, rizs, és más finomságok.

A vacsi után beszélgettem Anduval és Alival. Rengeteg érdekes dolgot tudtam meg Törökországról, főleg az emberekről beszélgettünk, szokásokról és mentalitásról. J

 

2007-07-19 Szerda

 Munka után ismét elmentünk meginni egy sört, hiszen keményen dolgoztunk egész nap és jöhetett a jól megérdemelt lazítás. J

Most kicsit kevesebben voltunk, kb. 10-en, de talán jobb is volt így. Igaz, nem volt egyszerű szabad helyet találni tíz ember számára, az összes beülős vagy kiülős hely dugig volt.

Végül találtunk egy hangulatos kis helyet. J

 Pár óra múlva tovább álltunk, és 4-en még beültünk egy kávéra/ sörre (ki-ki amire vágyott), és néztük a brnoi esti életet.

 

2007-07-20 Péntek

 Nagyon szeretem, hogy rengeteg különböző nemzet dolgzik együtt és a kulturák találkozásából rendkívül érdekes dolgok sülhetnek ki,

Pl. amikor az olasz (Alessandro) és a német (Robert) azon vitatkozik, hogy  aFerrari vagy  Porsche a jobb kocsi? Kb. teljes fél órán keresztül vitatkoztak (munka közben persze). Mindegyikük meg volt győződve a saját igazáról. A német szerint a Ferrarival folyton baj van, lerobban, és szerelni kell. Az olasz szerint azonban amikor kifogástalanul megy, addig a Ferrari a tökély, és különben is, „egy kapcsolat unalmas lenn problémák nélkül”. J

 Végül abban maradtak, hogy Robernek Porscheja lesz, Alessandronak Ferrarija. Én mondtem nkik, hogy nekem mindkettő lesz, meg még egy Lamborginim is lesz. Erre A. tiltakozott, hogy nőnek nem való a Lamborgini, nem tudják vezetni..erre én tíltakoztam...de Robert megjegyezte, hogy látott gokartozni… Akkor sem fair!J

 Ebéd közben szóba került, hogy Gina, Andrej és Andrea Bécsbe mennek a hétvégén, és hívtak, hogy csatlakozzam hozzájuk… Nem kellett sokáig győzködniük. J

 

2007-07-21-22 Szombat - Vasárnap

 Andrea kocsijában kényelmesen elfértünk mind a négyen. Röpke két óra alatt már Bécsben is voltunk. J

Még mielőtt a centrmba mentünk volna, igyekeztünk szállást találni éjszakára. Nem ment egykönnyen, de aztán javasoltam, hogy kérdezzünk meg valakit. Az egyik mertóállomásnál meg is kértm egy német lányt, hgoy segítsen nekünk. Nagyon segítőkész volt, rögötn fl is hívta egy barátját, és megkérdezte, hol találhatunk a közelben hotelt, majd útbaigazított minket! J

 A hotel nagyon kis helyes volt, 70 EUR-t fizettünk egy kétszemélyes szobáért (reggeli járt hozzá).

 Most, hogy a szállásunk megvolt, letettük a kocsit, és metróval hipp-hopp a centerben voltunk. Nagyon szeretem Bécset. Most voltam ott először, de nagyon tetszett. Kicsit úgy éreztem magam, mintha Budapesten lennék. Éreztem a Duna „illatát”, és valahogy nem tudtam eltévedni.

Igaz, hogy múzeumokat nem néztünk belülről, de szerintem a két nap alatt ami főbb látnivaló volt, azt megnéztük, bejártuk a várost keresztül kasul. J

A két nap nagyon varázslatos volt, rengeteg ember volt, és Filmfesztivál meg egyéb kulturális eseményekkel volt tel a város.

Nem siettünk sehova, és csak úgy jól elvoltunk Bécsben, ismét nyaralásos feelingem volt. J

Teljesen távol a hétköznapok (munka) problémáktól, és csak korzózni…hmmmm J

 Visszafele a határnál a határőrnek nagyon tetszett a kocsi utas kombinációja: három román és egy magyar. Jól megnézett minket, és felolvasta a nevünket: Andrej és Andrea, Gina Lorobrigida J Orsolya (nagyon jól ki tudta ejteni a nevem! ). Szóval jól elvolt. J

 Nagyon klassz hétvége volt! J

6 komment

Egy hét eseményei…

2007.07.02. 21:49 orsiborsi

 

Egy hét eseményei…

 Hétfőtől csütörtökig a napjaim kb. egyformán teltek. Reggel 9-kor megjelentem a második emeleten, és csatlakoztam a JCI német csapatához. A héten havi zárás volt, emiatt a végnek nem volt emberi erőforrása, hogy nekünk újaknak tréningeket adjanak, és megmutassák a szakma csínját-bínját. J (Hármunkat - Ginát, Lenkát meg engem - erre a hétre a német csapathoz tettek, hogy figyeljünk erősen, és okosodjunk. J )

A német teamből nagyon megkedveltem Jurgent (német) és Arvind-t (indiai) igazán jó fejek, és bámulatos munkatempó mellet is jut idejük ugratni egymást. J

 Délben általában a megszokott kis csapattal együtt elmentünk ebédelni, majd én egy órakor galoppoztam vissza, de már az első emeletre, a corporate floor-ra.

A következő 5 órát marketingkutatással töltöttem, az interneten szörfözve próbáltam rábukkanni a kívánt adatokra. Hát nem volt egyszerű. Nem egyszer telefonos, jobban mondva msnes (köszi Andris!!!) és családi segítséget is igénybe kellett vennem. J

Holnap, azaz hétfőn kell ezt a rövid projektet befejeznem, asszem 90%-ban már készen vagyok vele. ;)

 Munka után általában Venkovkában, vagyis a bevásárló központban kötöttem ki, kicsit lófráltam, plázaciálkodtam és bevásároltam az Intersparban. J

(Tök jó, mert a 4-es villamos, amire felszállok a plázánál, az átmegy Brno belvárosán, ami nagyon szép!!!! Ilyenkor mindig feltöltődöm, és mindennap felfedezek valami újat az egyik épületen, amit eddig még nem vettem észre! J )

 

A következő igazán izgis nap, az a péntek volt. (2007-06-29)

 Na nem a munkahelyemen, mert ott a szokásos tempóban telt a nap, de utána!

Elmentem, bevásároltam az Intersparban, mert már nagyon vágytam egy kis egyedüllétre. Egyke gyerek révén sosem laktam együtt másokkal egy szobában két hétnél tovább. Eddig nem mondom, jól bírom, sőt, örülök is neki, de néha kell az a fél óra, amikor „egyedül vagyok” a gondolataimmal. Ilyenkor feltöltődöm egy hétre! ;)

Szóval frissen, mosolygósan, nehéz nejlonzacskókkal megrakodva hazaérkeztem.

 Iwonával már hét eleje óta tervezgettük, hogy péntek este neki vágunk a brnoi éjszakának. J

Huh, elfelejtettem mondani, hogy ezen a napon nagy változások mentek végbe a lakásunkban, mert Andu kiköltözött, Marco meg beköltözött. J

 Miután az olasz srác is szépen berendezkedett a szobájában, elindultunk a város szívébe.

Közben felhívtuk Andrejt, hogy nincs-e kedve csatlakozni hozzánk? Naná, hogy volt!

 Utunk Livingstone nevű pubba vezetett, ami külsőre és belsőre is nagyon hasonlít a Holdudvarhoz és a Szimplához, azzal a különbséggel, hogy ennek nincs nyitott része. Ellenben rengeteg kifestett afrikai harcos morcos képe néz le ránk, és még egy zebra bőre is valahol megtalálható a falon. A zene általában a 60’ évek és a 80’ évek legjobb slágeri, néha befigyel egy-két 90-es évekbeli dal is. Mindegy, az összhatás, jó, és a hangulat is! A sör meg pláne, ja meg a Kofola. J

 Igazból, ha az ember traineevel akar találkozni (mint érdekes állatfajta J), akkor itt jó helyen jár. Mert ezen a szórakozóhelyen péntek este megtalálható mindenki, aki csak él és mozog. J

Rengeteg ismerőssel találkoztam a cégtől, így együtt buliztunk hajnal háromig, amikor is Iwonával és Marcoval hazamentünk. J

Jó az éjszakai közlekedés, kb. minden fél órában indul egy járat, szóval tisztára, mint otthon a 950-esem. J

 Vasárnap „reggel” fél 12-kor ébredtem J

 

2007-06-30 Szombat

 Hát, bevallom, még tudtam volna aludni, de még a hét közepén megbeszéltük a többiekkel (többiek alatt értsd: Petra, Lanka, Gina, Andrej, Iwona), hogy együtt elmegyünk a tóhoz.

Mert kb. egy hatalmas, kb. Velenci-tó nagyságú mesterséges tó található Brno központjától kb. fél órányira villamossal.

 A találkozás időpontja fél három volt, így nem volt mese, ki kellett kelnem az ágyból.

De megérte. J

 A tó nagyon szép fekvésű helyen van, körbevéve gyönyörű, zöld, sűrű erdővel és dombokkal. A tavon rengeteg szörfös és vitorlás hajó található.

 Kb. negyven percenként jár egy hajó körbe a tavon. De cikk cakkban, és rengeteg helyen megáll, ki lehet szállni, így lehetőség van egy kis bódéban frissítőt vásárolni.

 Mondanom sem kell, hogy nem hagytuk ki a hajókázást, bár majdnem meghiúsult a terv. Ugyanis, mikor a hajó indulásra készen állt, akkor eleredt az eső. De 4:2 arányban megszavaztuk, hogy márpedig mi hajókázunk, és jól is tettük, mer negyed óra múlva már abba is maradt a zápor. J (Rengeteg fényképet készítettem, majd megpróbálok a napokban párat feltölteni.)

 Este 7-re érkeztünk vissza a hajókázásból. De mivel még korán volt, ezért Petra (cseh) meginvitált minket a lakásába. Brno külvárosában lakik, nagyon szép környéken.

 Éppen a nappalijában beszélgettünk, amikor hirtelen megcsörrent a mobilom. Csodálkoztam, hogy ki kereshet a cseh mobilomon, hiszen a legtöbb ember Csehországban, akit ismerek, az itt ül velem egy szobában.

Szaki volt, és az ügyben hívott, hogy közölje velem a jó hírt: Outstanding Member lettem in Hungary!!! J J J

Annyira meglepődtem, és sokkot kaptam, hogy emlékeim szerint csak hápogni tudtam. Meg remegtem, meg potyogtak a könnyeim. A többiek meg csak néztek, és nem értették, hogy mi ütött belém! J De számomra annyira hihetetlennek tűnt az egész, ahogy ott álltam az erkélyen Brno kertvárosában, hogy díjat nyertem!!!! J

 Borzasztó jó érzés volt!!!! Miután letettük a telefont, utána a többieknek elmeséltem, hogy mi történt. (Néha van egy olyan érzésem, hogy az ember életében minden összefügg mindennel..pl.: az, hogy két hete az AIESECről tartottam prezentációt, és arról, hogy mi mindent történt velem. Mert így kb. a többiek megértették, hogy mit jelentett ez a pillanat számomra, és miért voltam annyira kiborulva –jó értelemben. J J J)

 Persze, hogy ezután koccintottunk és ünnepeltünk!!!! J

Bekukkantottunk Brno összes pubjába, végül Livingstone-ban kötöttünk ki. Itt még beszélgettünk meg táncoltunk egy picit, majd Iwonával ketten hazamentünk éjfél fele, mert igazából úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. J J J

Aludtam, mint a bunda.

 2007-07-01 Vasárnap

 Ismét délben keltem, mert háromra találkozót beszéltem meg Ginával és Andrejjel.

Segítettem nekik költözködni. Ugyanis ők Romániából jöttek, de nem az AIESECen keresztül, hanem állásinterjú, és egyéb procedúra után. 3 hétre kaptak lakást az Infosystől, de ez idő alatt nekik lakást kellett találniuk Brnoban. Csak hogy ez nem volt egyszerű.

(Ilyenkor értékeli igazán az ember, hogy mennyire mázlista, ha előre le van zsírozva a szállása, mire megérkezik…arról nem is beszélve, hogy mekkora jó, ha pályaudvaron várják is…)

A vasárnap volt számukra a határidő, hogy el kellett hagyniuk a lakást. Mivel nem voltak sikeresek a lakáskeresésben, így nem volt hova menniük.

Azonban még a hét közén megkértem Evcát, hogy segítsen, és ideiglenes megoldásként hadd költözzenek be a koleszba. Sikerült leegyeztetni a dolgot, így kapcsoltat tartóként, én mutattam mg nekik, hogy hol van a kollégium, és segítettem a szobabérlésben.

Így legalább van egy is idejük, hogy tovább keresgéljenek, és addig is van hol lakniuk.

 Egy óra múlva találkoztam Iwonával, és együtt elmentünk Venkovkába bevásárolni. (nahát, mily meglepő J).

 Hazafele azonban már egyedül mentem, mert neki még be kellett ugrania a bankba, én meg siettem haza. Igen ám, de valami sínpálya felújítás van a négyes villi vonalán. Szóval le kellett szállnom. Kis gyaloglás után azonban találomra kiválasztva egy másik villamost, ami jónak tűnt, sikeresen hazaértem. J

 Itthon már csak mostam, meg isteni spagettit főztem magamnak hétfőre, ebédre. Majd kitakarítottam a konyhát (a héten a konyha az én felelősségem volt).

Valahogy hirtelen hajnal egy óra lett, és rádöbbentem, hogy nagyon fáradt vagyok, és ideje aludni mennem.

 Ja, még nm is mondtam, hogy napközben Ana, a portugál lány elköltözött egy kertvárosi házba. Bevallom, már rég óta vártam ezt a pillanatot. Na nem azért, mintha Anával bajom lett volna (nem volt), csak azért, mert borzasztó rossz volt az ágyam. Minden éjszaka szenvedtem rajta, és másnap fájt minden porcikám. Bezzeg Ana ágya! Hú, de jót aludtam benne! J J J

 

3 komment

Szerdától Péntekig..nem volt egy sétgalopp :)

2007.06.23. 21:55 orsiborsi

 

2007-06-20 Szerda

 A szerdai nap izgalmasnak ígérkezett. Egy teljes délelőttöt szenteltünk a kultúrának, a kulturális különbségeknek. A szeminárium kezdetén három csoportot kellett alkotnunk, és minden egyes csopinak 45 perce volt felkészülni, hogy 10 perces prezit tartson a végén.

Számomra nagyon érdekes volt, mert mind a három team picit más szemszögből közelítette meg a témát. J

 Egy nagyon jó hangulatú közös ebéd után a délutáni szemináriumokon bővebben hallhattunk az email etiquettről, és a time managementről. Bár ez utóbbi Boca tréningjei után már nem tartogatott sok újat számomra. J

 Délután végre sikerült megismerkedtem Aschillal, a camerooni sráccal. (Hétfőn, késő est érkezett meg a vakációjából, és eddig még csak pár pillanatra láttuk egymást, kb. egy gyors bemutatkozás erejéig.). Beszélgettünk, meg mutattam képeket neki Budapestről, Magyarországról, és ő is bemutatta nekem Cameroont. J

 Később, amikor mindenki hazaért (ilyen sem volt még, hogy egyszerre mind az 5-en otthon lettünk volna! ), megállapodtunk a takarítási rendben, mert a lakásban uralkodó állapotok kezdtek nem megfelelőek lenni. Felosztottuk a lakást 5 részre (fürdő+Wc, konyha, nappali, előszoba, szemetesláda ürítése, stb.) és mindenki egy hétig felelős az adott helyiség karbantartásáért, majd köv. héten rotálunk. Hát, nekem elsőnek sikerült a fürdőszobát kihúznom... de sebaj, mert legalább 4 hétig ne kell vele foglalkoznom! J

 Esti programként patyolat tisztára varázsoltam a fürdőszobát és a wc-t, majd Anduval és Iwonával képeket pr filmeket nézegettünk Romániáról. J

 

2007-06-21 Csütörtök

 Ez a délelőtt is élvezetesen telt. Customer Relationship Management témakörben Viky tartott nekünk szemináriumot. Vicky görög származású, és 3 évig AIESECzett. Nagyon jó játékkal indítottunk. Ketté osztotta a csapatot, az egyik fele maradt a teremben, a másik felének egy szomszédos terembe kellett átfáradnia. Mindkét csapatnak hidat kellett építenie szívószálból, fogpiszkálóból, egy műanyag tányérból és pohárból, de olyat, ami elbír egy tojást.

Közben a másik csapatból egy ember 3 szor átjöhetett megnézni, hogy mit csinálunk.

Az egész feladat végrahajtására 10 percet kaptunk. Véleményem szerint nagyon klassz hidat tákoltunk, azonban nem állta ki a tojás próbált, a híd meghajolt a súlya alatt. A másik csapat leutánozta és továbbfejlesztette a hidunkat, így az övék megtartotta a tojást. Mindegy, mi jókat derültünk hídépítés közben.

 Délután a kommunikációs képességünket tesztelték, mindenkinek negyed órás prezentációt kellett tartania egy tetszőlegesen választott témából. Én az AIESECet választottam, meg fő témának azt, hogy személy szerint mit csináltam az elmúlt 9 hónap alatt. Rengeteg vicces storyval. (azért döntöttem e mellett, mert a héten sokszor esett szó az AIESECről, de szerintem fogalmuk sem volt arról, hogy eszik  vagy isszák, valamint a rövid történetekből sok mindent megtudhatnak rólam, és jobban megismerhetnek.) Nagyon jól sült el.

 Tréning végeztével közösen elmentünk, beültünk egy kis vndéglőbe, hogy beszélgessünk, és jól érezzük magunkat. Sajnos nem tudtunk teraszra ülni, mert egy órával az indulás előtt hatalmas vihar dúlt, ezért minden csupa víz volt.

Útközben, amikor áthaladtuk egy kereszteződésen (ahol a villamos is átmegy) beszorult a cipőm sarka a sínpályába. Azzal a lendülettel, ahogy léptem, ki is léptem belőle, bele egy pocsolyába.

Bárhogy próbáltam kirángatni a cipőmet nem ment. A villamos éppen az állomáson állt és szerintem betegre röhögte magát rajtam. Szerencsére azonban mellettem volt Marco és Andrej, és egyiküknek sikerült kiszabadítania szegény cipőmet. Az eset mondanom sem kell, feldúlta a lelki békémet. A pubban egy Kofolával nyugtattam meg az idegeimet. J

 

2007-06-22 Péntek

 A péntek déllőtt nagyon jó volt!!!!! J

Csapat munka zajlott egész déllőtt. Vicky egy játékon keresztül mutatta be a csapatjáték fontosságát, és azt, hogyan tudjuk megkönnyíteni a helyzetünket, ha egy új környezetbe kell beilleszkednünk.

 A játék neve: Aknamező, a játék lényege röviden:

Vicky székekből és spárgából 3 m x 4 m-es pályát készített úgy, hogy a kötelet térd magasságban kifeszítette. A pályán belül a földre A4-es papírlapokat szórt szét (kb. 15-t).

7-en voltunk, ebből 2 ember (Petra és én) a csapatvezetők. A többi 5 ember szeme be volt kötve. A feladatunk az volt, hogy 30 perc alatt átvezessük őket az aknamezőn, anélkül, hogy hozzáérnének a kötélhez, vagy „felrobbantaná őket” egy akna. Csak beszélnünk volt szabad, hozzájuk érni nem.

 Nem volt könnyű feladat sem nekünk, sem azoknak akiket át kellett botorkálniuk a pályán. Szerintem azonban mindenki élvezte. Nagyon sok múlt azon, hogy kivel hogyan kommunikáltunk, mert valakinek elég volt pár szóban elmondani az instrukciókat, valakinek azonban bővebben el kellett magyarázni, több infót adni. Csapatmunka volt a javából, mindenki próbálta kihozni magából a maximumot.

Az utolsó 10 sec volt a legizgalmasabb, mert már csak Marcót kellett átnavigálnunk, csakhogy hátra volta  legnehezebb rész : a kijutáshoz át kellett lépnie a kötelet, anélkül, hogy hozzáérne… az olasz srác azonban megoldotta a dolgot, és aki mer, az nyer alapon átugrotta bekötött szemmel a spárgát. J Így az utolsó másodpercben teljesítettük a feladatot.

Nagyon happyk voltunk! J A végén megbeszéltük, hogy ki mit gondolt, érzett a játék alatt és levontuk a tanulságokat.

 Következett az ebéd. Csendesebbek voltunk a megszokottnál, szerintem mindegyikünk gondolata azon járt, hogy mi jön most.  Ugyanis fél óra múlva bemutatnak minket a saját csapatunknak, és elkezdünk dolgozni.

 Mint már írtam, a cég,a mivel foglalkozni fogok, az a Johnson Controls Inc., de még két hétig a piackutatásos projekten kell párhuzamosan dolgoznom. Így csak gyorsan megmutatták, hogy hétfőn, reggel kilenckor legyek a második emeleten itt meg itt, majd vittek is tovább az első emeletre, ami a céges szint. Szóval júliusig úgy fog kinézni a napom, hogy délelőtt a másodikon dolgozom, délután meg a piackutatást csinálnom. Yuppeee. J

(Ja, azt még nem is mondtam, hogy tegnap kiderült, hogy mégsem Accounts Payable lesz a területem, hanem General Ledger… ami a legnehezebb…)

 Megmutatták, hogy melyik asztal és számítógép az enyém gyorsan aktiváltuk a céges email címem. Majd Pavlaval rohamléptekben átfutottunk a projekt lényegén, majd átadott Rashminak, hogy majd ő részletesebben megmutatja, hogy mit kell csinálnom.

10 percnyi magyarázás után, mondta, hogy akkor kezdjek el szörfözni az interneten egyedül. Most neki mással kell foglalkoznia. Így leültem a számítógép elé, és igyekeztem megtalálni a kívánt adatokat. Igen ám, e a billentyűzet nem magyar nyelvű, ezért elég nehéz a google-ben rákeresni dolgokra, ha nem találod pl. az é-t vagy az á-t….

Kezdtem magam szörnyen érezni, mert egy órát ültem a gép előtt, és nem találtam semmit csak szerencsétlenkedtem.

Ráadásul el kellett kéredzkednem egy órával korábban, mert bankba kellett mennem, és az 5-kor zár. Rashmi mondta, hogy jó-jó, hiszen hivatalosan csak hétfőtől kezdődik a munkám, de nem volt jó érzés, elhihetitek.

Szóval háromnegyed 4-kor ott ültem a gép ellőtt, magamban válogatott tibeti szitkokat mormolva, mikor az egyik gyakornoknak odajött hozzám dumálni. Nagyon nem akart elmenni. Pedig nagyon szerettem volna, ha elpárologna, mert negyed óra múlva le kell lépnem, és még minding nem találtam semmit.

A multik szokása, hogy az alkalmazottak nyitott iroda térben dolgoznak. Infosysnél sincs másképp, kb. rózsa 4 levelű lóhere alakzatba össze vannak tolva asztalok, és az egyik mellett ott a másik. Így kb. Hugo és Rashmi ott ültek mellettem, és látták, hogy nem dolgozok, hanem dumálok… Négykor a német srác végre vette a lapot, hogy zavar, és elment. Rögtön utána odajött hozzám Rashmí, hogy 4 óra van, mehetek.

Mentem is volna én nagyon boldogan, csakhogy máig sem tudom, hogyan, de a székm karája beszorult az íróasztalom alá. Bárhogy erőlködtem nem tudtam kihúzni. Mikor felnéztem, láttam, hogy Rashmí és Hugó néznek. Végül megkértem Hugót, hogy segítsen, ketten már se perc alatt kiszabadítottuk a székem…

Céklavörös fejjel távoztam…

 A bankban viszonylag gyorsan végeztem, majd elmentem a bevásárló központba a Vodafonhoz feltöltő kártyát venni. Egész jól megértetem magam az eladókkal. J

 Majd irány haza. Lakótársaimmal MC take over (AIESECes konfrencia) hétvégére szerettünk volna menni. Iwona azonban itthon maradt, mert megfázott. Anduval elindultunk az özönvízszerű eső ellenére, de öt perc múlva már csurom víz voltam. Sajnos nem volt nálam váltócipő, se másik hosszú szárú nadrág. Emiatt úgy döntöttem, hogy nem megyek le. Nem akartam vizes ruhában utazni, és aztán abban lenni. Nem akartam még jobban megfázni. Már Andu is azon volt, hogy forduljunk vissza, azonban a helyzet úgy nézett ki, hogy a vonat állomáson találkoztunk volna még Marcoval ( eredetileg négyen mentünk volna). Csakhogy a héten Marco elveszítette a mobilját, így nem tudtuk elérni. Emiatt mondtam Andunak, hogy nem mehetünk haza, hiszen nem hagyhatjuk, hogy Marco az esőben várjon ránk. Így felszálltunk a villamosra, sikeresen megtaláltuk az olasz fiút, ők vettek jegyet, én meg visszajöttem a lakásba.

 Szétpakoltam a vizes cuccaimat, ittam egy forró teát, és elaludtam.

2 komment

Második Tréning nap :)

2007.06.19. 17:18 orsiborsi

 

2007-06-19 Kedd

 

Kilenckor már mindenki az Asia nevű tréning teremben gubbasztott.

(Nekem nagyon tetszik, hogy minden szobát egy országról vagy kontinensről neveztek el, így található Ausztrália közvetlen közelében Észak-Amerika. J).

 A nap első felében Infosys BPO ügyfelei (cégek), kerültek bemutatásra, így átfogó képet kaptunk mind a szervezeti felépítésről, mind a részlegekről és az ott zajló tevékenységekről. Mint tegnap már írtam, én a Johnson Control Inc.-vel foglalkozom, azon belül is a United Kingdom (angol nyelvű) csapatban, Accounts Palyable területen dolgozom majd.

Azt mondják a többi JCIosok, hogy ez egy jó terület, kevesebb stresszel jár. J

 Egy közös ebéd a töbiekkel, majd jött a további fejtágítás a biztonsági védelemmel kapcsolatban, valamint a munkahelyi etikai és egyéb szabályokkal kapcsolatban.

 (El kell, hogy meséljem, hogy roppant szerencsétlen vagyok az automatákkal. A pihi szobában van három automata. Az egyikben kóla van, a másik kávét ad, a harmadikban szendvics és üdítő egyaránt van. Nos, tegnap ez utóbbiból próbáltam Kofólát kérni. Bedobtam a pénzt, a kofola leesett a tartójába, igen ám, de ahhoz, hogy ki tudjam venni, be kell nyomni a lenti tartót. Csakhogy a dolog úgy esett, hogy a Kofola rosszul esett le, és nem engedte kinyitni a tartót. Kb. 6-an püföltük, és próbáltuk megdönteni a masinát, de az üveg csak nem mozdult…Végül 5 perc eredménytelen kísérletezés után, egy lány sietett a segíteni, és egy késsel benyúlva a pár milliméteres résen sikeresen eldöntötte a Kofolát.

Ma kb. ugyanez a komikus esemény ismétlődött meg velem, pénz be, üveg leesik, de rosszul, tartó megakad…

De ma már tudtam mit kell tenenm, kerestem egy kést, és a segítségével sikerült kipiszkálnom.

Később azonban még a másik automata is tartogatott számomra meglepit, mert elnyelte a pénzem, de ki már nem adott semmit. L)

 Ma még korábban, 4 órakor végeztünk. A nap végén Annie odajött hozzám, és megkért, hogy maradjak még egy kicsit, mert be szeretne mutatni valakinek. Így maradtam. Nem mondom, járt az agyam, hogy csináltam esetleg valamit, vagy mi?

 De szerencsére szó sem volt ilyesmiről. Annie bemutatott Pavlanak, és megkérdeztek, hogy lenne –e kedvem egy rövid projektben részt venni, marketingkutatásról lenne szó. A kutatási terület Magyarország lenne. Hát na ná, mondtam én, mi mást válaszolhattam volna???? J J J

 Még le kell egyeztetni a dolgot Hugóval, mert így csúszni fog a tréningem, ami bevezetne a leendő munkámba. Péntek délután fogunk leülni Pavlaval megbeszélni a részleteket, és attól fogva másfél hetünk lesz a projekt befejezéséig.

 Nem mondom, izgulok rendesen. J

1 komment

Az első munkanap :)

2007.06.18. 18:40 orsiborsi

 

2007. június 18. Hétfő

Már hétkor felkeltem, hogy legyen elég időm elkészülni, megreggelizni, és pár szendvicsért csinálni. Iwonával együtt mentünk dolgozni. 8.20-kor hagytuk el a lakást, és 8.45-re már bent is voltunk a cégnél. Nagyon tetszik az épület, modern, és jól felszerelt, és nagyon szép a rálátás Brnora. J

Az épület csarnokában várakoztunk, amíg a hres értünk nem jött. Minden nap 9-kor kezdődik a munkaidő, így még volt negyed órám megismerkedni azokkal, akik szintén velm egy cipőben járnak, azaz ez az első munkanapjuk.

Így ismerkedtem mg Petrával, Iwonával és Tatjanaval megy még egy lány, akinek nem emlékezem a nevére (mind a négyen csehek), valamint egy román lánnyal és fiúval. Marco szintén ott volt. Az első benyomásom pozitív volt mindenkivel kapcsolatban. Kivéve azt, hogy kezdetben a lányok csehül beszélgettek egymással, és mi többiek nem értettünk egy kukkot sem. Ezért megkértem őket, hogy légyszi, folytassátok angolul, mert ez így nem valami kellemes érzés. De etán mondták, hogy persze, és innentől kezdve nem volt több probléma. J

Az elő napom összességében jól telt el. Nem kellett sokat stresszelnem. Ezen héten minden nap képzéseket, tréningeket fogunk kapni, így mondhatni „laza” napoknak nézünk elébe. Azonban mindenre oda kell koncentrálnom, hogy mi-hogyan, stb., és ez nagyon lefárasztott.

A közös napot bemutatkozással kezdtük, pár mondatban mindenki elmondta, kiő - mi ő, honnan jött és mivel foglalkozott eddig.

A nap első fele kb. azzal telt, hogy a szerződéseken és a hivatalos papírokon rágtuk át magunkat. Ezért is fáradtam el nagyon, bevallom a nap ez a része nem rejtett sok izgalmat.

Napközben azonban tök jó volt, hogy rengeteg ismerős arcot láttam (Hugó partyjáról), így volt is kivel beszélgetni. Bár azért furcsa volt ezeket az embereket elegáns ruhában, ingben, nyakkendőben, blúzban látni, és valahogy mindenkiről sütött a komolyság…míg pár nappal ezelőtt meg igazi party animalként viselkedtek…

A buliról ismerős volt pl. a hres lány, Annie (India), ő is ott volt a buliban. Ő tartott ma nekünk pár szemináriumot a hres rendszerről, illetve, hogy milyen lehetőségek vannak a cégnél a további személyes fejlődésre. Valamint Hugó is tartott egy prezentációt, amiből megtudtuk, hogy mi is az az outsourcing. J

Vicces volt, mert Hugó mondta, hogy á, te AIESECes vagy, tudom, mert én interjúztattalak telefonon. Na, ettől vörös lettem, mint a cékla, mert eszembe jutott, hogy mindez az Andrássy út kellős közepén történt, és alig hallottam valamit, és mindent kétszer kellett megkérdeznem…Szóval, ő lesz a főnököm, és a cég, akivel foglalkozni fogok, JCI-nak hívják. (Még ma utána nézek interneten, hogy mi fán terem J ).

Korábban végeztünk (átlag munkanapon 6-kor végez az ember), él 5-kor már mehettem is haza. Büszke voltam magamra, mert egyedül hazataláltam. J

Viszlát holnap egy újabb kalandban. J

 

1 komment

Az első három nap

2007.06.17. 18:32 orsiborsi

 

2007.06.14. Csütörtök

 

Miután 5.50-kor elindult velem a vonat Brno felé kezdtem csak felfogni, hogy valami most véglegesen megváltozott. Az életem egy tejesen új fejezete kezdődik. Mostantól kezdve az, csak rajtam és a hozzáállásomon múlik, hogy mit akarok kivenni a következő egy évből, és hogyan fogom magam érezni. Ott helyben megfogadtam, hogy nem itatom tovább az egereket, nem kisírt szemmel szeretnék leszállni a vonatról, hanem frissen és mosolygósan, vidáman. Ezért összeszedtem magam és elkezdtem élvezni az elsuhanó táj látványát, és megtölteni a buksimat csomó pozitív gondolattal. Gyönyörű volt a hajnali fényben a visegrádi vár, az esztergomi bazilika…

 Átlépve a határt rengeteg ember szállt fel, és jött az első sokk. Senki sem beszélt magyarul körülöttem. Ott ültem egyedül, néztem az embereket, próbáltam kitalálni, hogy miről beszélgethetnek, de egy árva szót sem értettem abból amit mondtak.

Próbáltam keresni egy férfit, aki majd segít leszedni a csomagjaimat, de az átlag életkor úgy 55 és 60 év között lehetett, őket meg nem akartam megkérni. Aztán már éppen örültem, mert az egyik megállónál felszállt egy német, de mint kiderült, neki el volt törve  a keze…Végül egy 68 éves úr felajánlotta, hogy segít levenni a bőröndjeimet, amikor látta, hogy nehezen boldogulok velük. Mint kiderült, félig szlovák, félig magyar származású, így az út hátralevő részében beszélgettünk.

 Összesen 6 állomáson állt meg a vonat Brnoig, és percre pontosan tartotta a mentidejét. Minden egyes megálló előtt legalább 5 perccel bemondta 3 nyelven (csehül, németül és angolul), hogy mindjárt ehhez és ehhez a megállóhoz érkezünk… kivéve Brno előtt…ott valahogy elfelejtett szólni. Szerencsére tudtam, hogy hány órakor kell a vonatnak megéreznie, ezért nem tévesztettem el a megállót.

 Amikor a vonat megérkezett, ömlött az eső. Leszálláskor a bőröndjeimet lesegítette a „bácsi”, majd a vonat suhant is tovább. Ott maradtam egyedül a peronon. Evca (ejtsd: Evcsá) várt volna rám, ő a gyakornokokért felelős alelnök. Őt azonban nem láttam sehol. Szerencsére nem kellett sokáig várnom. Igaz, Evca helyett Vit jött ki elém a pályaudvarra (mert a lánynak tanulnia kellett a másnapi vizsgájára). Szerencsésebb volt ez így, mert segített cipelni a csomagjaimat a lépcsőn, stb.

Nélküle nagyon elveszett lettem volna, mert elsőre a terminál egy nagy labirintusnak tűnt. Először is bérletet csináltattunk, majd a helyi bevásárló központban vettünk nekem egy cseh mobilt, mert a cseh szám szükséges bankszámlanyitáshoz. Majd a még mindig szakadó esőben villamosra szálltunk és az albérletem felé vettük az irányt.

 Az albérlet nagyon korrekt. Két nagy szoba van, az egyikben hárman lakunk lányok, a másikban két fiú. Ezen kívül van egy közös nappalink, konyhánk, wc és fürdőszobánk. Az egész lakás tágas, és világos. J Közel van a centerhez és a munkahelyemhez, nagyon jó helyen van. Szóval, egy szavam sem lehet.

 Miután lepakoltam a holmijaimat, még megkértem Vitet, hogy mutasson egy közelben lévő közértet, és vettem pár apróságot. Felmásztunk a pár percre lévő Spilberk várhoz, kicsit körbenéztünk.

Aztán tovább mentünk az AIESEC irodába, ahol csak egy AIESECes volt, Palya, Nagyon kedvesen fogadott ő is, megkínált Kofolával, a mi olyasmi, mint a Coca, csak a cseh, és kevesebb benne a cukor. Nekem ízlett. Mivel már ebédidő fele járt, ettünk egyet az egyetem menzáján. Majd Vit hazakísért. Neki mennie kellett, mert hétfőn államvizsgázik, és még tanulnia kellett. Egyedül maradtam, mert a lakótársaim még dolgoztak.

 Kirámoltam a bőröndjeimet. Közben megérkezett Alexandrou (Románia). Bemutatkoztunk, és dumáltunk egy kicsit. Nagyon nyitott, jó fej srác és rengeteget tud és szeret beszélni. J Szóval jól kijöttünk egymással. Kitaláltuk, hogy jó lenne beülni a közelbe és inni egy sört. Felhívtam Evcát, hogyha van kedve, és már nem kell tanulnia, akkor csatlakozzon. Így is lett.

 J Mikor hazaértünk már itthon volt Iwona (lengyel) és Anna(porugál). Nagyban ment a vacsi főzés. Mivel én is éhes voltam, ezért készítettem magamnak valami harapnivalót, és az asztalnál elkezdtük az ismerkedést. Iwonának és Andunak (Alexandru beceneve) ez már a második gyakorlata, előtte mindketten Törökországban voltak. A véletlen meg úgy hozta, hogy most ismét egy városban töltik a gyakorlatukat. J

Este még beszélgettünk pár órát egy üveg Tokaji 3 puttonyos mellet, amit annak örömére bontottunk ki, hogy megérkeztem. J.

Este 10 fele fáradtan bedőltem az ágyba, és már szundítottam is.

 

2007-06-15 Péntek

 Kilenc órakor már Evcaval találkoztam, és együtt mentünk ki a busz pályaudvarra Marcoért, aki akkor érkezett Velencéből. Együtt fogunk kezdeni hétfőn az Infosysnél. Csináltattunk neki is rögtön bérletet, majd elkísértük a kollégiumba. Ideiglenesen két hétig fog ott lakni, aztán, lehet, hogy hozzánk költözik majd, mert Andu elköltözik egy AIESEC flatbe. (Sajnos Andu és Aschille nem jönnek ki jól egymással).

  Miután Marco lerakta a bőröndjeit, elmentünk az @ irodába, mert Evcának találkozója volt valakivel.. Immáron másodszor jártam ott. Most jóval több AIESECes volt ott, mint előző nap. Ismét kedvesen fogadtak. Szintén a menzán ebédeltünk meg, egész belejöttem a helyi szokásokba (rendelés, menza törvények J).

 Ebéd után Vitya elkísért Marcót és engem a Raiffeisen Bankba, ahol számlűt nyitottunk. Elég sokáig tartott, mert nem rendelkeztk angol szerződéssel, ezért a banki alkalmazottnak mindent le kellett fordítania angolra, ami nem ment egykönnyen. Két óra elteltével boldog számlatulajdonosként távoztunk a bankból. J

 Egy rövid pihenő után Andu meg én Evcával találkoztunk a főtéren, ahol még rengeteg másik gyakornok gyülekezett. Brno külvárosától nem messze, az erdő szélére menünk, ahol egy hatalmas AISECes barbecou party volt készülőben. Rengeteg emberrel megismeredtem, mindenki nagyon érdeklődő volt, és kértek, hogy fordítsak le pár magyar mondatot, amit ismertek. J

 Játszottunk egy cseh játékot, amit a csehek kiskoruktól fogva szeretnek játszani. (A játék lényeg tömören: 3 borsó nagyságú labdát kell egy kis gödör közelébe dobni, aminek az alján egy nagyobb labda van. Majd bele kell pöckölni a kis labdákat a gödörbe. Két-két fős csapatok játszanak egymás ellen, felváltva pöckölnek, és az a csapat győz, aki előbb b tudja gurítania  kis labdákat a nagy mellé.) Anduval voltam egy csapatban és meg kell hagyni, ügyesek voltunk, pedig mindketten most játszottunk ilyet először. A játék végén másodikak lettünk. J

Amikor sötét lett, hatalmas tábortüzet raktunk, és kolbászt sütöttünk fölötte. Valahonnan előkerült egy gitár is, és nagyon jó hangulatú kis este kerekedett belőle. Igazán jól éreztem magam. J

 

 2007-06-16 Szombat

 Reggel 7-kor keltem, mert még érkezésem napján megbeszéltem Anduval, hogy szombaton ő főz román nemzeti ételt, és a hozzávalókat a helyi piacon  közösen vesszük meg. Szóval jó korán keltünk, ami nem esett annyira jól a tegnapi barbecuzás után… J

A piac szerencsére nem volt messze, a 4-es villamossal negyedórán belül ott voltunk. Útözben átszeltük Brno centert, ami nagyon szép volt.

A piacban kicsit csalódnunk kellett, mert mint kiderült, több virágot árultak, mint zöldséget. Azért nem hagytam ki, hogy ne vegyek valamit a helyiektől, ezért kértem egy kiló epret. J

 Bevásárló körutunkat a három emeletes TESCO Brno felé vettük, ahol mindent megkaptunk ami a paradicsomos citromos csirkeleveshez és a disznóhúshoz kellet. J Utunk innen már egyenesen haza vezetett.

 Egy fél óra múlva megérkezett Evca Marcoval. Kis városnézést terveztünk a délutánra. Így amíg Andu a flatben főzött, addig mi felmásztunk a Spilberk várhoz. Az erőd egy dombra épült, ahonnan egyész Brnot be lehet látni. Körbejártuk az egészet, valamint elmentünk a kazamatákhoz, mivel Spilberk hajdanán börtönként funkcionált. Nagyon hideg és sötét volt lent, láthattunk pár helységet, ami kínzókamraként funkcionált, illetve börtöncellákat. Az egyiket ki is próbálhattuk. Nem irigyeltem az egykori lakókat.

 Mire hazaértünk, Adu már készen várt minket az ebéddel. Körbeültük az asztalt és jóízűen megebédeltünk. Andu igazán kitett magáért. Desszertnek megettük az epret, amit tejszínhab híján tejjel öntöttünk le. A többiek összepréselték és megcukrozták, úgy ették. Én csak a tejet vállaltam be. J

 Ma este még egy hatalmas szangriaparty vár rám. 5 gyakszinak van mostanában a születésnapja, ezért egy hatalmas bulit rendeznek Hugó (Portugália) lakásában. J

Igaz hogy még nem találkoztam Hugóval, de már mindenki napok óta erről az estéről beszél, és traineektől kezdve AIESECeseken át mindenki ott lesz, aki él és mozog, ezért semmiképp sem hagyom ki. Legalább megismerek mindenkit. J

 

2007-06-17 Vasárnap

 Hát nem volt semmi a tegnapi party! 50 liter szangria egy kis műanyag felfújható medencében, nagyon jó zenék, és rengeteg ember…Mai napig nem értem hogy fértünk el, mert minimum 70 ember fordult meg a házibuliban. J Az emberek mosolygósak voltak és kedvesek. De nagyon lehetett érezni, hogy hosszú hónapok óta ismerik egymást.

Nehéz volt a kezdet, hiszen egy két emberen kívül nem ismertem senkit. Szerencsére velem voltak a lakótársaim, Iwona és Andu, így volt kivel beszélgetnem. Egy órával később megérkeztek az AIESECesek (akikkel már tegnap is találkoztam), és innentől kezdve már minden gondom elszállt, együtt buliztunk és nevettünk. J Persze csomó más traineevel is megismerkedtem, a többségük az Infosysnél dolgozik.

Nagyon jó volt látni pl., hogy a török lány együtt táncol a görög fiúval, és mindenki jól megvan a másik nemzetiségével együtt. Egy cseh lány, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, annyira megörült nekem (mert a barátja magyar), hogy rögtön hozott nekem egy pohár sangriát, és magyarul mondta, hogy azért hozza, mert magyar vagyok és ő ennek nagyon örül. J

Rengeteg más országbeli gyakszi volt a partyn, többségében spanyol, portugál, columbiai, és olasz, de ugyanúgy bolgár, lengyel és holland, német.

Kettő fele eláradtunk, így elbúcsúztunk, és hazatértünk.

 

8 komment

süti beállítások módosítása