2007.06.14. Csütörtök

Miután 5.50-kor elindult velem a vonat Brno felé kezdtem csak felfogni, hogy valami most véglegesen megváltozott. Az életem egy tejesen új fejezete kezdődik. Mostantól kezdve az, csak rajtam és a hozzáállásomon múlik, hogy mit akarok kivenni a következő egy évből, és hogyan fogom magam érezni. Ott helyben megfogadtam, hogy nem itatom tovább az egereket, nem kisírt szemmel szeretnék leszállni a vonatról, hanem frissen és mosolygósan, vidáman. Ezért összeszedtem magam és elkezdtem élvezni az elsuhanó táj látványát, és megtölteni a buksimat csomó pozitív gondolattal. Gyönyörű volt a hajnali fényben a visegrádi vár, az esztergomi bazilika…

 Átlépve a határt rengeteg ember szállt fel, és jött az első sokk. Senki sem beszélt magyarul körülöttem. Ott ültem egyedül, néztem az embereket, próbáltam kitalálni, hogy miről beszélgethetnek, de egy árva szót sem értettem abból amit mondtak.

Próbáltam keresni egy férfit, aki majd segít leszedni a csomagjaimat, de az átlag életkor úgy 55 és 60 év között lehetett, őket meg nem akartam megkérni. Aztán már éppen örültem, mert az egyik megállónál felszállt egy német, de mint kiderült, neki el volt törve  a keze…Végül egy 68 éves úr felajánlotta, hogy segít levenni a bőröndjeimet, amikor látta, hogy nehezen boldogulok velük. Mint kiderült, félig szlovák, félig magyar származású, így az út hátralevő részében beszélgettünk.

 Összesen 6 állomáson állt meg a vonat Brnoig, és percre pontosan tartotta a mentidejét. Minden egyes megálló előtt legalább 5 perccel bemondta 3 nyelven (csehül, németül és angolul), hogy mindjárt ehhez és ehhez a megállóhoz érkezünk… kivéve Brno előtt…ott valahogy elfelejtett szólni. Szerencsére tudtam, hogy hány órakor kell a vonatnak megéreznie, ezért nem tévesztettem el a megállót.

 Amikor a vonat megérkezett, ömlött az eső. Leszálláskor a bőröndjeimet lesegítette a „bácsi”, majd a vonat suhant is tovább. Ott maradtam egyedül a peronon. Evca (ejtsd: Evcsá) várt volna rám, ő a gyakornokokért felelős alelnök. Őt azonban nem láttam sehol. Szerencsére nem kellett sokáig várnom. Igaz, Evca helyett Vit jött ki elém a pályaudvarra (mert a lánynak tanulnia kellett a másnapi vizsgájára). Szerencsésebb volt ez így, mert segített cipelni a csomagjaimat a lépcsőn, stb.

Nélküle nagyon elveszett lettem volna, mert elsőre a terminál egy nagy labirintusnak tűnt. Először is bérletet csináltattunk, majd a helyi bevásárló központban vettünk nekem egy cseh mobilt, mert a cseh szám szükséges bankszámlanyitáshoz. Majd a még mindig szakadó esőben villamosra szálltunk és az albérletem felé vettük az irányt.

 Az albérlet nagyon korrekt. Két nagy szoba van, az egyikben hárman lakunk lányok, a másikban két fiú. Ezen kívül van egy közös nappalink, konyhánk, wc és fürdőszobánk. Az egész lakás tágas, és világos. J Közel van a centerhez és a munkahelyemhez, nagyon jó helyen van. Szóval, egy szavam sem lehet.

 Miután lepakoltam a holmijaimat, még megkértem Vitet, hogy mutasson egy közelben lévő közértet, és vettem pár apróságot. Felmásztunk a pár percre lévő Spilberk várhoz, kicsit körbenéztünk.

Aztán tovább mentünk az AIESEC irodába, ahol csak egy AIESECes volt, Palya, Nagyon kedvesen fogadott ő is, megkínált Kofolával, a mi olyasmi, mint a Coca, csak a cseh, és kevesebb benne a cukor. Nekem ízlett. Mivel már ebédidő fele járt, ettünk egyet az egyetem menzáján. Majd Vit hazakísért. Neki mennie kellett, mert hétfőn államvizsgázik, és még tanulnia kellett. Egyedül maradtam, mert a lakótársaim még dolgoztak.

 Kirámoltam a bőröndjeimet. Közben megérkezett Alexandrou (Románia). Bemutatkoztunk, és dumáltunk egy kicsit. Nagyon nyitott, jó fej srác és rengeteget tud és szeret beszélni. J Szóval jól kijöttünk egymással. Kitaláltuk, hogy jó lenne beülni a közelbe és inni egy sört. Felhívtam Evcát, hogyha van kedve, és már nem kell tanulnia, akkor csatlakozzon. Így is lett.

 J Mikor hazaértünk már itthon volt Iwona (lengyel) és Anna(porugál). Nagyban ment a vacsi főzés. Mivel én is éhes voltam, ezért készítettem magamnak valami harapnivalót, és az asztalnál elkezdtük az ismerkedést. Iwonának és Andunak (Alexandru beceneve) ez már a második gyakorlata, előtte mindketten Törökországban voltak. A véletlen meg úgy hozta, hogy most ismét egy városban töltik a gyakorlatukat. J

Este még beszélgettünk pár órát egy üveg Tokaji 3 puttonyos mellet, amit annak örömére bontottunk ki, hogy megérkeztem. J.

Este 10 fele fáradtan bedőltem az ágyba, és már szundítottam is.

2007-06-15 Péntek

 Kilenc órakor már Evcaval találkoztam, és együtt mentünk ki a busz pályaudvarra Marcoért, aki akkor érkezett Velencéből. Együtt fogunk kezdeni hétfőn az Infosysnél. Csináltattunk neki is rögtön bérletet, majd elkísértük a kollégiumba. Ideiglenesen két hétig fog ott lakni, aztán, lehet, hogy hozzánk költözik majd, mert Andu elköltözik egy AIESEC flatbe. (Sajnos Andu és Aschille nem jönnek ki jól egymással).

  Miután Marco lerakta a bőröndjeit, elmentünk az @ irodába, mert Evcának találkozója volt valakivel.. Immáron másodszor jártam ott. Most jóval több AIESECes volt ott, mint előző nap. Ismét kedvesen fogadtak. Szintén a menzán ebédeltünk meg, egész belejöttem a helyi szokásokba (rendelés, menza törvények J).

 Ebéd után Vitya elkísért Marcót és engem a Raiffeisen Bankba, ahol számlűt nyitottunk. Elég sokáig tartott, mert nem rendelkeztk angol szerződéssel, ezért a banki alkalmazottnak mindent le kellett fordítania angolra, ami nem ment egykönnyen. Két óra elteltével boldog számlatulajdonosként távoztunk a bankból. J

 Egy rövid pihenő után Andu meg én Evcával találkoztunk a főtéren, ahol még rengeteg másik gyakornok gyülekezett. Brno külvárosától nem messze, az erdő szélére menünk, ahol egy hatalmas AISECes barbecou party volt készülőben. Rengeteg emberrel megismeredtem, mindenki nagyon érdeklődő volt, és kértek, hogy fordítsak le pár magyar mondatot, amit ismertek. J

 Játszottunk egy cseh játékot, amit a csehek kiskoruktól fogva szeretnek játszani. (A játék lényeg tömören: 3 borsó nagyságú labdát kell egy kis gödör közelébe dobni, aminek az alján egy nagyobb labda van. Majd bele kell pöckölni a kis labdákat a gödörbe. Két-két fős csapatok játszanak egymás ellen, felváltva pöckölnek, és az a csapat győz, aki előbb b tudja gurítania  kis labdákat a nagy mellé.) Anduval voltam egy csapatban és meg kell hagyni, ügyesek voltunk, pedig mindketten most játszottunk ilyet először. A játék végén másodikak lettünk. J

Amikor sötét lett, hatalmas tábortüzet raktunk, és kolbászt sütöttünk fölötte. Valahonnan előkerült egy gitár is, és nagyon jó hangulatú kis este kerekedett belőle. Igazán jól éreztem magam. J

 2007-06-16 Szombat

 Reggel 7-kor keltem, mert még érkezésem napján megbeszéltem Anduval, hogy szombaton ő főz román nemzeti ételt, és a hozzávalókat a helyi piacon  közösen vesszük meg. Szóval jó korán keltünk, ami nem esett annyira jól a tegnapi barbecuzás után… J

A piac szerencsére nem volt messze, a 4-es villamossal negyedórán belül ott voltunk. Útözben átszeltük Brno centert, ami nagyon szép volt.

A piacban kicsit csalódnunk kellett, mert mint kiderült, több virágot árultak, mint zöldséget. Azért nem hagytam ki, hogy ne vegyek valamit a helyiektől, ezért kértem egy kiló epret. J

 Bevásárló körutunkat a három emeletes TESCO Brno felé vettük, ahol mindent megkaptunk ami a paradicsomos citromos csirkeleveshez és a disznóhúshoz kellet. J Utunk innen már egyenesen haza vezetett.

 Egy fél óra múlva megérkezett Evca Marcoval. Kis városnézést terveztünk a délutánra. Így amíg Andu a flatben főzött, addig mi felmásztunk a Spilberk várhoz. Az erőd egy dombra épült, ahonnan egyész Brnot be lehet látni. Körbejártuk az egészet, valamint elmentünk a kazamatákhoz, mivel Spilberk hajdanán börtönként funkcionált. Nagyon hideg és sötét volt lent, láthattunk pár helységet, ami kínzókamraként funkcionált, illetve börtöncellákat. Az egyiket ki is próbálhattuk. Nem irigyeltem az egykori lakókat.

 Mire hazaértünk, Adu már készen várt minket az ebéddel. Körbeültük az asztalt és jóízűen megebédeltünk. Andu igazán kitett magáért. Desszertnek megettük az epret, amit tejszínhab híján tejjel öntöttünk le. A többiek összepréselték és megcukrozták, úgy ették. Én csak a tejet vállaltam be. J

 Ma este még egy hatalmas szangriaparty vár rám. 5 gyakszinak van mostanában a születésnapja, ezért egy hatalmas bulit rendeznek Hugó (Portugália) lakásában. J

Igaz hogy még nem találkoztam Hugóval, de már mindenki napok óta erről az estéről beszél, és traineektől kezdve AIESECeseken át mindenki ott lesz, aki él és mozog, ezért semmiképp sem hagyom ki. Legalább megismerek mindenkit. J

2007-06-17 Vasárnap

 Hát nem volt semmi a tegnapi party! 50 liter szangria egy kis műanyag felfújható medencében, nagyon jó zenék, és rengeteg ember…Mai napig nem értem hogy fértünk el, mert minimum 70 ember fordult meg a házibuliban. J Az emberek mosolygósak voltak és kedvesek. De nagyon lehetett érezni, hogy hosszú hónapok óta ismerik egymást.

Nehéz volt a kezdet, hiszen egy két emberen kívül nem ismertem senkit. Szerencsére velem voltak a lakótársaim, Iwona és Andu, így volt kivel beszélgetnem. Egy órával később megérkeztek az AIESECesek (akikkel már tegnap is találkoztam), és innentől kezdve már minden gondom elszállt, együtt buliztunk és nevettünk. J Persze csomó más traineevel is megismerkedtem, a többségük az Infosysnél dolgozik.

Nagyon jó volt látni pl., hogy a török lány együtt táncol a görög fiúval, és mindenki jól megvan a másik nemzetiségével együtt. Egy cseh lány, amikor megtudta, hogy magyar vagyok, annyira megörült nekem (mert a barátja magyar), hogy rögtön hozott nekem egy pohár sangriát, és magyarul mondta, hogy azért hozza, mert magyar vagyok és ő ennek nagyon örül. J

Rengeteg más országbeli gyakszi volt a partyn, többségében spanyol, portugál, columbiai, és olasz, de ugyanúgy bolgár, lengyel és holland, német.

Kettő fele eláradtunk, így elbúcsúztunk, és hazatértünk.