Egy hét eseményei…
Hétfőtől csütörtökig a napjaim kb. egyformán teltek. Reggel 9-kor megjelentem a második emeleten, és csatlakoztam a JCI német csapatához. A héten havi zárás volt, emiatt a végnek nem volt emberi erőforrása, hogy nekünk újaknak tréningeket adjanak, és megmutassák a szakma csínját-bínját. J (Hármunkat - Ginát, Lenkát meg engem - erre a hétre a német csapathoz tettek, hogy figyeljünk erősen, és okosodjunk. J )
A német teamből nagyon megkedveltem Jurgent (német) és Arvind-t (indiai) igazán jó fejek, és bámulatos munkatempó mellet is jut idejük ugratni egymást. J
Délben általában a megszokott kis csapattal együtt elmentünk ebédelni, majd én egy órakor galoppoztam vissza, de már az első emeletre, a corporate floor-ra.
A következő 5 órát marketingkutatással töltöttem, az interneten szörfözve próbáltam rábukkanni a kívánt adatokra. Hát nem volt egyszerű. Nem egyszer telefonos, jobban mondva msnes (köszi Andris!!!) és családi segítséget is igénybe kellett vennem. J
Holnap, azaz hétfőn kell ezt a rövid projektet befejeznem, asszem 90%-ban már készen vagyok vele. ;)
Munka után általában Venkovkában, vagyis a bevásárló központban kötöttem ki, kicsit lófráltam, plázaciálkodtam és bevásároltam az Intersparban. J
(Tök jó, mert a 4-es villamos, amire felszállok a plázánál, az átmegy Brno belvárosán, ami nagyon szép!!!! Ilyenkor mindig feltöltődöm, és mindennap felfedezek valami újat az egyik épületen, amit eddig még nem vettem észre! J )
A következő igazán izgis nap, az a péntek volt. (2007-06-29)
Na nem a munkahelyemen, mert ott a szokásos tempóban telt a nap, de utána!
Elmentem, bevásároltam az Intersparban, mert már nagyon vágytam egy kis egyedüllétre. Egyke gyerek révén sosem laktam együtt másokkal egy szobában két hétnél tovább. Eddig nem mondom, jól bírom, sőt, örülök is neki, de néha kell az a fél óra, amikor „egyedül vagyok” a gondolataimmal. Ilyenkor feltöltődöm egy hétre! ;)
Szóval frissen, mosolygósan, nehéz nejlonzacskókkal megrakodva hazaérkeztem.
Iwonával már hét eleje óta tervezgettük, hogy péntek este neki vágunk a brnoi éjszakának. J
Huh, elfelejtettem mondani, hogy ezen a napon nagy változások mentek végbe a lakásunkban, mert Andu kiköltözött, Marco meg beköltözött. J
Miután az olasz srác is szépen berendezkedett a szobájában, elindultunk a város szívébe.
Közben felhívtuk Andrejt, hogy nincs-e kedve csatlakozni hozzánk? Naná, hogy volt!
Utunk Livingstone nevű pubba vezetett, ami külsőre és belsőre is nagyon hasonlít a Holdudvarhoz és a Szimplához, azzal a különbséggel, hogy ennek nincs nyitott része. Ellenben rengeteg kifestett afrikai harcos morcos képe néz le ránk, és még egy zebra bőre is valahol megtalálható a falon. A zene általában a 60’ évek és a 80’ évek legjobb slágeri, néha befigyel egy-két 90-es évekbeli dal is. Mindegy, az összhatás, jó, és a hangulat is! A sör meg pláne, ja meg a Kofola. J
Igazból, ha az ember traineevel akar találkozni (mint érdekes állatfajta J), akkor itt jó helyen jár. Mert ezen a szórakozóhelyen péntek este megtalálható mindenki, aki csak él és mozog. J
Rengeteg ismerőssel találkoztam a cégtől, így együtt buliztunk hajnal háromig, amikor is Iwonával és Marcoval hazamentünk. J
Jó az éjszakai közlekedés, kb. minden fél órában indul egy járat, szóval tisztára, mint otthon a 950-esem. J
Vasárnap „reggel” fél 12-kor ébredtem J
2007-06-30 Szombat
Hát, bevallom, még tudtam volna aludni, de még a hét közepén megbeszéltük a többiekkel (többiek alatt értsd: Petra, Lanka, Gina, Andrej, Iwona), hogy együtt elmegyünk a tóhoz.
Mert kb. egy hatalmas, kb. Velenci-tó nagyságú mesterséges tó található Brno központjától kb. fél órányira villamossal.
A találkozás időpontja fél három volt, így nem volt mese, ki kellett kelnem az ágyból.
De megérte. J
A tó nagyon szép fekvésű helyen van, körbevéve gyönyörű, zöld, sűrű erdővel és dombokkal. A tavon rengeteg szörfös és vitorlás hajó található.
Kb. negyven percenként jár egy hajó körbe a tavon. De cikk cakkban, és rengeteg helyen megáll, ki lehet szállni, így lehetőség van egy kis bódéban frissítőt vásárolni.
Mondanom sem kell, hogy nem hagytuk ki a hajókázást, bár majdnem meghiúsult a terv. Ugyanis, mikor a hajó indulásra készen állt, akkor eleredt az eső. De 4:2 arányban megszavaztuk, hogy márpedig mi hajókázunk, és jól is tettük, mer negyed óra múlva már abba is maradt a zápor. J (Rengeteg fényképet készítettem, majd megpróbálok a napokban párat feltölteni.)
Este 7-re érkeztünk vissza a hajókázásból. De mivel még korán volt, ezért Petra (cseh) meginvitált minket a lakásába. Brno külvárosában lakik, nagyon szép környéken.
Éppen a nappalijában beszélgettünk, amikor hirtelen megcsörrent a mobilom. Csodálkoztam, hogy ki kereshet a cseh mobilomon, hiszen a legtöbb ember Csehországban, akit ismerek, az itt ül velem egy szobában.
Szaki volt, és az ügyben hívott, hogy közölje velem a jó hírt: Outstanding Member lettem in Hungary!!! J J J
Annyira meglepődtem, és sokkot kaptam, hogy emlékeim szerint csak hápogni tudtam. Meg remegtem, meg potyogtak a könnyeim. A többiek meg csak néztek, és nem értették, hogy mi ütött belém! J De számomra annyira hihetetlennek tűnt az egész, ahogy ott álltam az erkélyen Brno kertvárosában, hogy díjat nyertem!!!! J
Borzasztó jó érzés volt!!!! Miután letettük a telefont, utána a többieknek elmeséltem, hogy mi történt. (Néha van egy olyan érzésem, hogy az ember életében minden összefügg mindennel..pl.: az, hogy két hete az AIESECről tartottam prezentációt, és arról, hogy mi mindent történt velem. Mert így kb. a többiek megértették, hogy mit jelentett ez a pillanat számomra, és miért voltam annyira kiborulva –jó értelemben. J J J)
Persze, hogy ezután koccintottunk és ünnepeltünk!!!! J
Bekukkantottunk Brno összes pubjába, végül Livingstone-ban kötöttünk ki. Itt még beszélgettünk meg táncoltunk egy picit, majd Iwonával ketten hazamentünk éjfél fele, mert igazából úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. J J J
Aludtam, mint a bunda.
2007-07-01 Vasárnap
Ismét délben keltem, mert háromra találkozót beszéltem meg Ginával és Andrejjel.
Segítettem nekik költözködni. Ugyanis ők Romániából jöttek, de nem az AIESECen keresztül, hanem állásinterjú, és egyéb procedúra után. 3 hétre kaptak lakást az Infosystől, de ez idő alatt nekik lakást kellett találniuk Brnoban. Csak hogy ez nem volt egyszerű.
(Ilyenkor értékeli igazán az ember, hogy mennyire mázlista, ha előre le van zsírozva a szállása, mire megérkezik…arról nem is beszélve, hogy mekkora jó, ha pályaudvaron várják is…)
A vasárnap volt számukra a határidő, hogy el kellett hagyniuk a lakást. Mivel nem voltak sikeresek a lakáskeresésben, így nem volt hova menniük.
Azonban még a hét közén megkértem Evcát, hogy segítsen, és ideiglenes megoldásként hadd költözzenek be a koleszba. Sikerült leegyeztetni a dolgot, így kapcsoltat tartóként, én mutattam mg nekik, hogy hol van a kollégium, és segítettem a szobabérlésben.
Így legalább van egy is idejük, hogy tovább keresgéljenek, és addig is van hol lakniuk.
Egy óra múlva találkoztam Iwonával, és együtt elmentünk Venkovkába bevásárolni. (nahát, mily meglepő J).
Hazafele azonban már egyedül mentem, mert neki még be kellett ugrania a bankba, én meg siettem haza. Igen ám, de valami sínpálya felújítás van a négyes villi vonalán. Szóval le kellett szállnom. Kis gyaloglás után azonban találomra kiválasztva egy másik villamost, ami jónak tűnt, sikeresen hazaértem. J
Itthon már csak mostam, meg isteni spagettit főztem magamnak hétfőre, ebédre. Majd kitakarítottam a konyhát (a héten a konyha az én felelősségem volt).
Valahogy hirtelen hajnal egy óra lett, és rádöbbentem, hogy nagyon fáradt vagyok, és ideje aludni mennem.
Ja, még nm is mondtam, hogy napközben Ana, a portugál lány elköltözött egy kertvárosi házba. Bevallom, már rég óta vártam ezt a pillanatot. Na nem azért, mintha Anával bajom lett volna (nem volt), csak azért, mert borzasztó rossz volt az ágyam. Minden éjszaka szenvedtem rajta, és másnap fájt minden porcikám. Bezzeg Ana ágya! Hú, de jót aludtam benne! J J J
