2007-06-20 Szerda

 A szerdai nap izgalmasnak ígérkezett. Egy teljes délelőttöt szenteltünk a kultúrának, a kulturális különbségeknek. A szeminárium kezdetén három csoportot kellett alkotnunk, és minden egyes csopinak 45 perce volt felkészülni, hogy 10 perces prezit tartson a végén.

Számomra nagyon érdekes volt, mert mind a három team picit más szemszögből közelítette meg a témát. J

 Egy nagyon jó hangulatú közös ebéd után a délutáni szemináriumokon bővebben hallhattunk az email etiquettről, és a time managementről. Bár ez utóbbi Boca tréningjei után már nem tartogatott sok újat számomra. J

 Délután végre sikerült megismerkedtem Aschillal, a camerooni sráccal. (Hétfőn, késő est érkezett meg a vakációjából, és eddig még csak pár pillanatra láttuk egymást, kb. egy gyors bemutatkozás erejéig.). Beszélgettünk, meg mutattam képeket neki Budapestről, Magyarországról, és ő is bemutatta nekem Cameroont. J

 Később, amikor mindenki hazaért (ilyen sem volt még, hogy egyszerre mind az 5-en otthon lettünk volna! ), megállapodtunk a takarítási rendben, mert a lakásban uralkodó állapotok kezdtek nem megfelelőek lenni. Felosztottuk a lakást 5 részre (fürdő+Wc, konyha, nappali, előszoba, szemetesláda ürítése, stb.) és mindenki egy hétig felelős az adott helyiség karbantartásáért, majd köv. héten rotálunk. Hát, nekem elsőnek sikerült a fürdőszobát kihúznom... de sebaj, mert legalább 4 hétig ne kell vele foglalkoznom! J

 Esti programként patyolat tisztára varázsoltam a fürdőszobát és a wc-t, majd Anduval és Iwonával képeket pr filmeket nézegettünk Romániáról. J

2007-06-21 Csütörtök

 Ez a délelőtt is élvezetesen telt. Customer Relationship Management témakörben Viky tartott nekünk szemináriumot. Vicky görög származású, és 3 évig AIESECzett. Nagyon jó játékkal indítottunk. Ketté osztotta a csapatot, az egyik fele maradt a teremben, a másik felének egy szomszédos terembe kellett átfáradnia. Mindkét csapatnak hidat kellett építenie szívószálból, fogpiszkálóból, egy műanyag tányérból és pohárból, de olyat, ami elbír egy tojást.

Közben a másik csapatból egy ember 3 szor átjöhetett megnézni, hogy mit csinálunk.

Az egész feladat végrahajtására 10 percet kaptunk. Véleményem szerint nagyon klassz hidat tákoltunk, azonban nem állta ki a tojás próbált, a híd meghajolt a súlya alatt. A másik csapat leutánozta és továbbfejlesztette a hidunkat, így az övék megtartotta a tojást. Mindegy, mi jókat derültünk hídépítés közben.

 Délután a kommunikációs képességünket tesztelték, mindenkinek negyed órás prezentációt kellett tartania egy tetszőlegesen választott témából. Én az AIESECet választottam, meg fő témának azt, hogy személy szerint mit csináltam az elmúlt 9 hónap alatt. Rengeteg vicces storyval. (azért döntöttem e mellett, mert a héten sokszor esett szó az AIESECről, de szerintem fogalmuk sem volt arról, hogy eszik  vagy isszák, valamint a rövid történetekből sok mindent megtudhatnak rólam, és jobban megismerhetnek.) Nagyon jól sült el.

 Tréning végeztével közösen elmentünk, beültünk egy kis vndéglőbe, hogy beszélgessünk, és jól érezzük magunkat. Sajnos nem tudtunk teraszra ülni, mert egy órával az indulás előtt hatalmas vihar dúlt, ezért minden csupa víz volt.

Útközben, amikor áthaladtuk egy kereszteződésen (ahol a villamos is átmegy) beszorult a cipőm sarka a sínpályába. Azzal a lendülettel, ahogy léptem, ki is léptem belőle, bele egy pocsolyába.

Bárhogy próbáltam kirángatni a cipőmet nem ment. A villamos éppen az állomáson állt és szerintem betegre röhögte magát rajtam. Szerencsére azonban mellettem volt Marco és Andrej, és egyiküknek sikerült kiszabadítania szegény cipőmet. Az eset mondanom sem kell, feldúlta a lelki békémet. A pubban egy Kofolával nyugtattam meg az idegeimet. J

2007-06-22 Péntek

 A péntek déllőtt nagyon jó volt!!!!! J

Csapat munka zajlott egész déllőtt. Vicky egy játékon keresztül mutatta be a csapatjáték fontosságát, és azt, hogyan tudjuk megkönnyíteni a helyzetünket, ha egy új környezetbe kell beilleszkednünk.

 A játék neve: Aknamező, a játék lényege röviden:

Vicky székekből és spárgából 3 m x 4 m-es pályát készített úgy, hogy a kötelet térd magasságban kifeszítette. A pályán belül a földre A4-es papírlapokat szórt szét (kb. 15-t).

7-en voltunk, ebből 2 ember (Petra és én) a csapatvezetők. A többi 5 ember szeme be volt kötve. A feladatunk az volt, hogy 30 perc alatt átvezessük őket az aknamezőn, anélkül, hogy hozzáérnének a kötélhez, vagy „felrobbantaná őket” egy akna. Csak beszélnünk volt szabad, hozzájuk érni nem.

 Nem volt könnyű feladat sem nekünk, sem azoknak akiket át kellett botorkálniuk a pályán. Szerintem azonban mindenki élvezte. Nagyon sok múlt azon, hogy kivel hogyan kommunikáltunk, mert valakinek elég volt pár szóban elmondani az instrukciókat, valakinek azonban bővebben el kellett magyarázni, több infót adni. Csapatmunka volt a javából, mindenki próbálta kihozni magából a maximumot.

Az utolsó 10 sec volt a legizgalmasabb, mert már csak Marcót kellett átnavigálnunk, csakhogy hátra volta  legnehezebb rész : a kijutáshoz át kellett lépnie a kötelet, anélkül, hogy hozzáérne… az olasz srác azonban megoldotta a dolgot, és aki mer, az nyer alapon átugrotta bekötött szemmel a spárgát. J Így az utolsó másodpercben teljesítettük a feladatot.

Nagyon happyk voltunk! J A végén megbeszéltük, hogy ki mit gondolt, érzett a játék alatt és levontuk a tanulságokat.

 Következett az ebéd. Csendesebbek voltunk a megszokottnál, szerintem mindegyikünk gondolata azon járt, hogy mi jön most.  Ugyanis fél óra múlva bemutatnak minket a saját csapatunknak, és elkezdünk dolgozni.

 Mint már írtam, a cég,a mivel foglalkozni fogok, az a Johnson Controls Inc., de még két hétig a piackutatásos projekten kell párhuzamosan dolgoznom. Így csak gyorsan megmutatták, hogy hétfőn, reggel kilenckor legyek a második emeleten itt meg itt, majd vittek is tovább az első emeletre, ami a céges szint. Szóval júliusig úgy fog kinézni a napom, hogy délelőtt a másodikon dolgozom, délután meg a piackutatást csinálnom. Yuppeee. J

(Ja, azt még nem is mondtam, hogy tegnap kiderült, hogy mégsem Accounts Payable lesz a területem, hanem General Ledger… ami a legnehezebb…)

 Megmutatták, hogy melyik asztal és számítógép az enyém gyorsan aktiváltuk a céges email címem. Majd Pavlaval rohamléptekben átfutottunk a projekt lényegén, majd átadott Rashminak, hogy majd ő részletesebben megmutatja, hogy mit kell csinálnom.

10 percnyi magyarázás után, mondta, hogy akkor kezdjek el szörfözni az interneten egyedül. Most neki mással kell foglalkoznia. Így leültem a számítógép elé, és igyekeztem megtalálni a kívánt adatokat. Igen ám, e a billentyűzet nem magyar nyelvű, ezért elég nehéz a google-ben rákeresni dolgokra, ha nem találod pl. az é-t vagy az á-t….

Kezdtem magam szörnyen érezni, mert egy órát ültem a gép előtt, és nem találtam semmit csak szerencsétlenkedtem.

Ráadásul el kellett kéredzkednem egy órával korábban, mert bankba kellett mennem, és az 5-kor zár. Rashmi mondta, hogy jó-jó, hiszen hivatalosan csak hétfőtől kezdődik a munkám, de nem volt jó érzés, elhihetitek.

Szóval háromnegyed 4-kor ott ültem a gép ellőtt, magamban válogatott tibeti szitkokat mormolva, mikor az egyik gyakornoknak odajött hozzám dumálni. Nagyon nem akart elmenni. Pedig nagyon szerettem volna, ha elpárologna, mert negyed óra múlva le kell lépnem, és még minding nem találtam semmit.

A multik szokása, hogy az alkalmazottak nyitott iroda térben dolgoznak. Infosysnél sincs másképp, kb. rózsa 4 levelű lóhere alakzatba össze vannak tolva asztalok, és az egyik mellett ott a másik. Így kb. Hugo és Rashmi ott ültek mellettem, és látták, hogy nem dolgozok, hanem dumálok… Négykor a német srác végre vette a lapot, hogy zavar, és elment. Rögtön utána odajött hozzám Rashmí, hogy 4 óra van, mehetek.

Mentem is volna én nagyon boldogan, csakhogy máig sem tudom, hogyan, de a székm karája beszorult az íróasztalom alá. Bárhogy erőlködtem nem tudtam kihúzni. Mikor felnéztem, láttam, hogy Rashmí és Hugó néznek. Végül megkértem Hugót, hogy segítsen, ketten már se perc alatt kiszabadítottuk a székem…

Céklavörös fejjel távoztam…

 A bankban viszonylag gyorsan végeztem, majd elmentem a bevásárló központba a Vodafonhoz feltöltő kártyát venni. Egész jól megértetem magam az eladókkal. J

 Majd irány haza. Lakótársaimmal MC take over (AIESECes konfrencia) hétvégére szerettünk volna menni. Iwona azonban itthon maradt, mert megfázott. Anduval elindultunk az özönvízszerű eső ellenére, de öt perc múlva már csurom víz voltam. Sajnos nem volt nálam váltócipő, se másik hosszú szárú nadrág. Emiatt úgy döntöttem, hogy nem megyek le. Nem akartam vizes ruhában utazni, és aztán abban lenni. Nem akartam még jobban megfázni. Már Andu is azon volt, hogy forduljunk vissza, azonban a helyzet úgy nézett ki, hogy a vonat állomáson találkoztunk volna még Marcoval ( eredetileg négyen mentünk volna). Csakhogy a héten Marco elveszítette a mobilját, így nem tudtuk elérni. Emiatt mondtam Andunak, hogy nem mehetünk haza, hiszen nem hagyhatjuk, hogy Marco az esőben várjon ránk. Így felszálltunk a villamosra, sikeresen megtaláltuk az olasz fiút, ők vettek jegyet, én meg visszajöttem a lakásba.

 Szétpakoltam a vizes cuccaimat, ittam egy forró teát, és elaludtam.