Hát igen.. a blogomat nem ártana frissíteni, mert szegényke baromira nem up-to-date...

Nagyon sajnálom, és elnézést kérek mindenkitől, hogy ilyen sokáig nem hallattam amgamról, de az elmúlt időszakban nagyon nagy volt a hajtás pajtás, sokszor este 10-11ig dolgoztam, hétvégente meg inkább aludtam, vagy partiztam, hogy aztán köv. héten újabb kihvásokkal nézzek szembe…

Hogy mivel is foglalkozom pontosan? (Ehhez először is egy kis magyarázatot fűznék, hogy mit csinál a cég, ahol a traineeshipemet töltöm. Infosys Business Process Orutsourcing vállalat, ami azt jelenti, hogy egy másik vállalat (jelen esetben Johnson Controls = JCI) megbízta Infosyst, hogy végezze el azt a feladatot (könyvelést), amely nem tartozik szorosan a vállalat profiljához (JCI műszaki berendezéseket, egyéb IT kütyüket gyárt) – ez neki nagyon megéri, hiszen szakképzett munkaerő lényegesen olcsóbban végzi el a munkát helyette. Februárban bízta meg Infosyst JCI, szóval ez egy új, alakulófélben lévő projekt, amelynek keretében JCI szép lassan átadja az összes tudást és munkafolyamatot, amit ők végeznek, hogy aztán Infosys képes legyen elvégezni egyedül. Jelenleg három könyvelési részlegből egy Accounts Receivables=AR Brüsszelben van (JCI), míg  az Accounts Payables= AP és a General Ledger = GL itt, Brnoban található. Én a GL részlegnél dologzom, amely "koordinálja" és összefogja a másik két részleg AP és AR munkáját. Ez nagyon szoros együttműködést követel.

Továbbá nyelvi területek szerint teamekre vagyunk osztva, én Nagy-Britannia csapatban vagyok, tehát Johnson Controls brit egységének pénzét kezelem.

Egy átlagos napom úgy néz ki, hogy reggel kilenctől kb. este hétig dolgozom (szerződésem szerint fél hatig…). Minden nap megkapom a banktól az egyeztetésre szolgáló folyószámla kivonatot, amit aztán feldolgozok. Egyeztetem a befolyt fizetéseket és a jóváírt követeléseket... Ez elég összetett folyamat. A legnehezebb időszak a hó végi pénzügyi elszámolás és zárás. (24-től köv hónap 5-ig – két hét). Ilyenkor rengeteg kimutatást kell készíteni, meg valahogy elérni, hogy a vállalatközi pénzügyi műveletek simán menjenek...(általában valamelyik félnél tuti, hogy mást mutat a mérleg, ilyenkor ezt orvosolni kell –újabb egy hét.)
Meglepő módon tetszik a pénzügy, tök érdekes, meg persze minden új…és minden nap tanulok valami újat, és az apró kis mozaikkockák kezdenek összeállni egy nagy egésszé...
Ez jó érzés. Meg igazán nem unatkozom, mert egyrészt nagyon szeretem a kollégáimat (átlag életkor 24-32 év), jó a légkör, és ez szerintem az egyik legfontosabb dolog a munkahelyen.. mert még ha napi 8-10 órát dolgozunk, az idő elszáll, mert ugratjuk egymást és neetünk..
Az meg hogy pl. az AR részlegünk Brüsszelben van, így ha valamit el kell intéznem, (pl. számlamásolatot kérnem), akkor fel kell őket hívnom, vagy a cég belső chat hálózatán elcsípnem őket... pl. most pénteken az egyikükkel (Els Hens, 24) egész jó beszélgetésbe bonyolódtunk, hogy ki mit tervez a hétvégére, pl. megtudtam, hogy van egy kiscicája..és megígérte, hogy küld képet róla... a másik AR kontaktom, Max, aki kb. 40 éves ausztrál brit származású, fergeteges humorral megáldva, - mindig meg tud nevettetni.

Hónap végi záráskor általában jönnek páran supportálni minket a büsszeli GL temaből Amanda, Saioa, Gunter, Jan, Rufino, Benoit, Redouan, Olivier). Ez jó, mert legalább több lehetőség van megismerni azokat az embereket, akikkel aztán napi kapcsolatban állunk. Így könnyebb együtt dolgozni. Na meg persze nyelvet tanulni... franciát, meg hollandot/flamandot..

A legjobb az, amikor tudom, hogy milyen nemzetiségű az emberke, akivel kapcsolatba kell lépnem, mert olyankor általában az anyanyelvén próbálom köszönteni, stb. (ezt meg tudom játszani olaszul, spanyolul, németül, hollandul, csehül, franciául…szóval tanulok... :))) Egyik nagy élményem, amikor fel kellett vkit hívnom Hollandiában, és úgy vette fel, hogy Goedemorgen..bla bla.. (Jó napot...bla bla bla..), én meg tudtam válaszolni hollandul..aztán persze átváltottunk angolra... :P

Két héttel ezelőtt Amanda és Gunter jött segíteni minket egy héten kersztül, munka után elmentünk közösen vacsorázni, koktélozni, dumácsizni. Ők kb. 4 éve dolgoznak JCI-nak, nagyon nagy szakmai tudásuk van, és nagyon segítőkészek. Előző héten Redouan és Olivier voltak itt. A szomorú dolgo azonban az, hogy ahogy telnek a hónapok, egyre evesebb ideig jönnek, és rövidebb ideig maradnak, hiszen egyre többet tudunk , ahogy tanulunk tőlük. Azonban rengeteg még a fehér folt…

Ugyanakkor napi kapcsolatban állok JCI (mint outsourcing megbízó) Nagy-Britanniával részlegével is. Rengeteg minden fájlt ott készítenek el, amit aztán nekünk kell feldolgozni Brnoban.

Mostani záráskor este fél kilenckor fel kellett hívnom Terry Walkert N-Br, ban, mert az egyik fájl hibás volt, és meg kellett kérnem, hogy javítsa ki (határidő aznap este volt). Szóval felhívtam, éppen irodán kívül tartózkodott, vacsorázott. Kérdezte, hogy meddig maradok az irodában, mondtam, hogy csak negyed órát, mert kilenckor le szeretnék lépni…a hűtőm üres.. Kérte, hogy várjam meg, rohan vissza az irodába… szóval vártam negyed óra múlva csörgött is a telefonom, kijavítottuk a hibát, milliószor megköszönte a türelmemet, hogy megvártam. Másnap reggel chaten rám köszönt, megkérdezte, hogy sikerült e bevásárolnom, meg hogy vagyok…kb. minden nap beszélgettünk azóta, főleg, amikor előző hétvégén dolgoznom kellett, és szombaton kb. egy órát chateltünk. Megtudtam, többek között, hogy van egy kutyája, Benji, és hogy a Heathrow reptéren is chief accouant… az ilyen dolgok segítenek át a kemény napokon.

Vagy amikor fel kellett vennem a kapcsolatot az egyik brit „nagyfőnökkel”, és nehéz volt eldöntenem, hogyan is kezdjem a mondandómat, mert két előző nap írtam neki egy emailt, és nem válaszolt, pedig nagy szükségem volt a válaszára…szóval a chatet választottam (este 7 óra tájt járt az idő). Kövtkező beszélgetés zajlott le közöttünk:

-          Hello Alexander, hogy vagy?

-          Haldoklom…

-          Megértem…

-          Légyszives, ha a temetésemre eljössz, akkor hozzál nekem virágot..

-          Melyik virág a kedvenced?

-          (nem válaszolt vagy 5 perig), szóval folytattam: Igazán nagyon sajnálom, de lenne egy kis kérdésem számomra, tudom, hogy minden egy kis kérdéssel kezdődik, de nagyon fontos lenne..Szabad kérdeznem…?

-          Neeeeeeeeem J J J Most jelenleg más a prioritás számomra, de holnap reggel az első dolgom lesz az emailedre válaszolni, rendben? Amúgy nagyon szeretem a színes rózsát –pirosat, sárgát és kéket.

-          Rendben, akkor viszek párat a hosszúszárúakból.

-          Köszönöm szépen, de ha már ott vagy, akkor légyszi ejts pár könnycseppet is értem.

-          Rendben, majd megpróbálok, de tudod mit, jelenleg sírok, mert nagyon megnevettettél. Köszönöm.

Szóval van egy pár aranyos anekdotám…hogyan vészeljük át a stresszes időszakokat.

Másik kedvencem, amikor 3 órán át dolgoztam együtt Ruth-tal (UK), mert az egyik fájl rengeteg hibát tartalmazott, és együtt dolgoztunk a kijavitásán. Én nagyon türelmes voltam vele, szegény egyfolytában bocsánatot kért, mondtam, hogy semmi baj, kijavítja a hibát, és megoldjuk a helyzetet, ez a lényeg. Az együttműködés végén megkérdezte tőlem, hogy lennék e a „kedvenc GL” kapcsolattartója. Persze, hogy igent mondtam. Másnap este kilenc tájt, amikor még mindig az irodában voltam, Ruth rámköszönt, megkérdezte, hogy mennek a dolgok, elkezdtünk beszélgetni, mondta, hogy ő most otthonról dolgozik, itt van mellette a kutyusa, küldött róla fényképet. Ez idő tájt Gunterrel dolgoztam együtt, és teljesen le volt sokkolódva, hogy milyen jó kapcsolatot sikerült kiépítettem, ilyen hamar. Azóta is rendszeresen beszélgetünk Ruthtal, előző vasárnap, miközben dolgoztunk, megvitattuk az élet nagy kérdéseit…

Összegezve, az elmúl két hónapban rengeteget dolgoztam, legutóbb meg is dicsért a főnököm, mert kb. 10 nagyon fontos telefonhívást kellett elintéznem (Mexikótól Hollandián át Szlovákiával, mindenkivel beszéltem... - ráadásul PWCtől jöttek auditorok ellenőrizni minket, és ezzel nagyon jó benyomást keltettem bennük. Szóval Arvind, a GL részleg vezetője írt egy emailt, megdícsérve azt a lendületet és lelkesedést amivel a hívásokat lebonyolítottam, berakta CC-be az egész részleget, meg a managert is…nagyon jól esett.

Na de jöjjön a fekete leves…

Múlt hét kedden a zárás közepén egy számomra új munkafolyamatot kellett megtanulnom. Nagyon nagy volt a stressz, mert a határidő aznap volt, igyekeztem e lehető legjobban végezni a feladatom, de sajnos nem ment teljesen a koncentrálás 12 órán keresztül, így becsúszott egy baki: elfelejtettem egy fájlt bementeni egy mappába, ahol tároljuk a feldolgozott anyagokat.

Másnap reggel, amikor megérkeztem, köszöntöttem Andreeát, a team leaderemet, de nem köszönt vissza. Gondoltam elfoglalt, ezért bekapcsoltam a gépe, stb. majd 10 perc elteltével sem történt semmi, gyanítani kezdtem, hogy valami baja van, vmi nem stimmel.

Megkérdeztem, hogy mi a baj? Közölte velem, hogy tegnap hibáztam, és emiatt neki reggel 7-kor be kellett jönnie, hogy kiderítse melyik fájt nem mentettem el, mert emiatt ő is feldolgozta ugyanazt még egyszer. (A hiba amúgy nem végzetes, könnyen orvosolni lehet, csak az idő a problémás, mert nem tudtuk, pontosan melyik fájlról van szó). Mondtam, hogy borzasztóan sajnálom, szeretném helyrehozni a hibámat, megkérdeztem, hogyan tudnék segíteni? A segítségemet elutasította, és mondta, hogy majd ő egyedül megcsinál mindent…újabb 10 perc elteltével megkérdeztem, hogy akkor mi a terv mára, ki mit csinál? Erre emelt hangon közölte velem, hogy számomra nincs semmi feladat, menjek le a pihenőszobába nézegetni az emailjeimet úgy pár órán keresztül.

Teljesen ledöbbentem, és nagyon rosszul éreztem magam. Írtam neki a belső chat programunkon,  hogy tényleg nagyon sajnálom, hogy hibáztam és kellemetlenséget okoztam neki, de vissza sem írt semmit. (mellesleg egy 4 személyes asztalnál ülünk, egymást bámulva).

Majd reggel szép sorban megérkeztek a többiek, és amikor a román munkatársak megjöttek, Andreea elkezdett nekik panaszkodni rólam románul – mindezt előttem!!!

Baromira kiborultam, hiszen tudtam, hogy rólam van szó, hogy engem szid, pár szót meg is értettem (az olaszom miatt). Nagyon nem volt szép dolog tőle, hogy olyanoknak szid akik csak most érkeztek, és azt sem tudják, hogy mi a helyzet, ráadásul egy számomra idegen nyelven – lehetőségem sincs arra, hogy megvédjem magam!!! És mindezt az orrom előtt!!!!

Közben a többiek meg téged néznek…

Írtam Ginának chaten, hogy a barátnőm vagy, légyszi fordítsd le, hogy Andreea mit mondott. Gina visszaírta, hogy Andreea nem tud bennem megbízni, mert hibáztam. Na ez volt az utolsó csepp a pohárban, mert szerintem ez egy nagyon komoly mondat, és ilyet az ember csak akkor mond, ha jól megalapozott oka van rá…mellesleg ő is hibázik, mint mindenki. De a legrosszabb az egészben mégis az volt, hogy a „a hátam mögött mondta az orrom előtt” másoknak.

Muszáj volt kimennem a mosdóba és sírnom egy picit, mert túl nagy volt a nyomás és nagyon igazságtalannak éreztem a helyzetet. Ráadásul nem tudtam, hogy mit csináljak, hiszen nagyon szarul érzetem magam, mert hibáztam, és kellemetlenséget okoztam másnak, a segítségemet meg visszautasította. Ráadásnak meg amúgy is nagy a nyomás a munka miatt.

Mindegy, összeszedtem magam, visszamentem, és elkezdtem dolgozni, hiszen elvégezendő feladat volt bőven, még ha nem is beszéltük meg.

Közben írtam Gunternek chaten, hogy baromi pipa a csaj, és hogy mennyire szarul érzem magam, de mondta, hogy ne törődjek vele, mert Andreea mindig dühös mindenkire, ami nem jó attitűd…

13 órát dolgoztam aznap úgy, hogy Andreea egész nap hozzám sem szólt, köszönés nélkül ment el.

Este 11-kor, amikor beestem a lakásba, a lányok épp horror filmet néztek, kérdezték, hogy nincs e kedvem csatlakozni, mondtam, hogy most kihagynám, mert a napom elég szörnyű volt így is. Rossz volt úgy lefeküdni aludni, hogy nem tudtam kibeszélni magamból, hogy mi történt…rossz éjszakám volt.

Másnap szerencsére reggeli közben sikerült a lakótársaimmal megosztanom a problémámat, elmeséltem nekik, hogy mi történt. Eléggé felháborodtak ők is, és Marco kérdezte, hogy beszéltem e managerrel. Mondtam, hogy nem. Az olasz lakótársam közölte, hogy márpedig beszélnm kéne Irisszal (manager) mindenképpen, és meg kell tanulnom megvédeni magam a munkahelyemen.

Kérdeztem, hogy vajon min változtatna a helyzeten, ha beszélek Irisszal, mit tud tenni, hiszn Andreea tudni fogja, hogy én panaszkodtam neki, és mi lesz, ha még olyanabbul viselkdik majd velem?

Minden esetre elgondolkoztam a dolgon, hiszen a megoldást kerestem.

Mikor megérkeztem, szerencsére Andreea még nem volt bent, ennek valahogy örültem. Gunter megkérdezte, hogy vagyok, hogy érzem magam. Mondtam, hogy nem valami jól, és elkezdtünk beszélgetni a szituációról, meg egyéb kisebb helyzetekről, amik történtek az elmúlt 2 hónap során... végül megkérdezte, hogy beszéltem e Irisszal? Mondtam, hogy nem. Mondta, hogy márpedig kéne, már ő is akart vele beszélni Andreeáról, ahogy viselkedik és beszél az emberekkel (mert mindenkivel parancsolgatós és arrogáns hangnemben beszél, sokszor megaláz embereket – pl. egy cseh srác a teamünkből előző héten felmondott – az egyik ok Andreea volt).

Miután egy órán belül ketten is ugyanazt tanácsolták nekem, felkerestem a mangert, és kértem, hogyha valamikor lesz 5 perce, akkor szánja rám, mert valamit meg szeretnék vele beszélni.

Ebédidő tájt fogadott is, leültünk az irodájában beszélgetni. A mondanivalómat azzal kezdtem, hogy a UK team atmoszférájáról és Andreeáról lenne szó, arról, amilyen stílusban beszél hozzánk Majd elmeséltem neki mi történt kedden, hogy hibáztam, és hogy mi volt team leaderem reakciója, meg hogy ma reggel is amikor megérkezett nem beszélt hozzám egy órán keresztül, csak akkor, amikor megkérdeztem, hogy akkor ki mit csinál…

Majd azzal folytattam, hogy minden reggel fel kell tennem ezt a kérdést neki, és ez a szituáció számomra nem megfelelő, hiszen, a team lead feladta, hogy beossza a és megszerezze a munkát, nem pedig az enyém.

Továbbá egyáltalán nem kommunikál velünk, sosem tudjuk, hogy mit csinál a másik, nem kapok információt, hogyan állunk a zárási folyamatokban. (Így elég nehéz csapatban dolgozni..)

Végzetül elmondtam, hogy én maximálisan megadom neki a tiszteltet, mint emberi lénynek, de úgy is, mint team leaderemnk, de nem érzem, a tisztelet megadását a részéről – értem alatta a hangnemet, a stílust és a team atmoszférát, amit megteremt. Mondtam, hogy ez nem csak engem érint, hanem másokat is.

Iris végighallgatott, néha kérdezett és jegyzetelt. Majd a égén összegeztük a problémát, és a megoldást abban látta, hogy beszélni fog Andreeával, megkéri hogy delegáljon és kommunikáljon többet, beszéljük meg, hogy ki milyen fix felelősséggel6feladatokkal bírjon, és végül de nem utolsó sorban, hogy viselkedjen kedvesebben másokkal.

És ha a jövőben a meeting után Andreea bármi igazságtalanságot elkövet ellenem, azonnal forduljak hozzá és mondjam el.

A nap folyamán nem beszéltünk egymással. Olyan négy óra tájban lehetett a meetingje Irisszal, mert egy órán át távol volt, és 5 óra fele amikor viszajött megkérdezte, hogy MIT CSINÁLOK???? /hehehe…kicsit vicces, nem? Azt hiszem nem szorul magyarázatra..

Mondtam, hogy ezt meg azt..aztán ennyi, elmenetelkor kipréselt magából egy viszlátot.

Másnap reggel teljesen véletlenül találkoztam Irisszal a buszmegállóban, kérdztem, hogy beszélt e a team leaemmel. Mondta, hogy igen, és hogy Andreea teljes mértékben meg van elégedve a munkámmal, én egy kiváló munkaerő vagyok, bla bla bal..bullshit...

Volt egy olyan érzésem, hogy a manager azt hiszi, hogy a konfliktus csak kettőnk között létezik.

Csakhogy ez koránt sincs így. A UK teamnek van egy másik két főből álló egysége, azonban ők teljes mértékben elutasítják Andreeát, mint team lead. Az Accounts Payables részleg team leaderje nem kommunikál vele. Például előző hét pénteken Lenka, AP team lead nekem jelentette, hogy lezárták a pénzügyi évet, és megnyitották az újat… meg hasonló esetek..

Reggel, mikor Andreea megérkezett, letett az asztalomra egy sárga labdát. Megkérdeztem, hogy mi ez, miért kapom? „Stressz labda”, gondoltam szükséged van rá. …Valahogy nagyon ironikusnak találtam a helyzetet, megkérdeztem tőle „Köszönöm szépen, és neked milyen színben van???” Kicsit megleptem a kérdésemmel, és nem nagyon reagált rá…de engem nagyon felbosszantott, mert kb. az egész úgy festett, mintha minden az én hibám lenne, és én vagyok túl stresszes…

A sztori ezzel nem ért véget…ezen a hét kedden felajánlotta, hogy menedzseljem két pici York egységet (amit eddig az a cseh srác vezetett, aki felmondott), mondván, hogy szeretné, ha megtanulnám a zárási folyamatokat is…egy óra gondolkodási időt kértem, majd elfogadtam az ajánlatát, mert ez azt jelenti, hogy nem kell vele szorosan, napi szinten együttműködnöm…és vice versa…

Ugyanakkor nem vagyok teljesen happy és elégedett, mert alapjában véve nagyon szeretek Nagy-Britanniával foglalkozni, és nagyon sok jó kapcsolatot építettem ki az ottaniakkal…

Mindenesetre holnaptól átveszem Yorkot, és meglátjuk hogyan alakulnak a dolgok…

A sztorihoz az is hozzátartozik hogy a héten kedves próbált hozzám lenni, minden nap megkérdezte, hogy megyünk e együtt ebédelni, vagy elvigyen e kocsijával a városba, de mindannyiszor sikerült valamilyen kifogást találnom…Nem szeretnék tőle elfogadni semmit, sem pedig barátkozni vele… nálam leszerepelt…

Mit is csinálok a szabadidőmben?

Fuh, hát voltam balett előadáson, Rómeó és Júliát néztük meg..

Hatalmas céges PR rendezvény volt egy hajón megszervezve, ami nagyon jó olt, mert volt kaja, meg élő zene, és a hajó két órán keresztül körbe”úszta” a tavat.

Minden hétvégén pénteken és/vagy szombaton bulizunk, hatalmas trainee partyk vannak (általában valakinek a szülinapját ünnepljük, vagy bulizunk egy hatalmasat, mert valaki távozik, és utoljára muszáj egyet közösen mulatni). J

Tegnap volt egy hatalmas búcsú party, mert Alessandrro és Lorena gyakorlata véget ért. Nagyon fognak hiányozni, mindkettőjüket nagyon kedveltem. De remélem tartjuk majd a kapcsolatot.

De volt grill party, vagy csak part csak úgy, mert miért is ne.. ilyenkor általában valakinek a lakásán gyülekezünk…25-30 ember a világ minden tájáról (spanyol, görög, török, olasz, holland, dán, ír, brit, amerikai, venezuelai, kolumbiai, cseh, román, lengyel, bolgár, indiai stb.) együtt bulizik, nevet, táncol…egyszerűen leírhatatlan érzés…ennyi különböző náció, kultúra, és mind megfér egymás mellett. :)

Ha meg nem bulizom, akkor meg bevásárolok, vagy alszom…néha ezt is kell. :)

Hát ennyit dióhéjban.

Jó tanácsokat és túlélési tippeket szívesen fogadok… :) :) :)